Századok – 1985

Tanulmányok - Pálmány Béla: Nógrád vármegye nemességének átrétegeződése (1542–1848) I/3

26 PÁLMÁNY BÉLA foglalkozású uradalmi tiszteknek, orvosoknak, gyógyszerészeknek, tanítóknak, jegyzőknek a jogot a megyegyüléseken való részvételre is. Az eddigi források lehetőséget adtak arra, hogy megkülönböztessük egymástól a különböző rendi állású nemeseket. Ezúttal azonban csak az egyházi főrangúak és a plébánosok, illetve protestáns prédikátorok, a világi főnemesség (a hercegi, grófi, bárói címet élvezők) és az összeírásba felvett zsidók, valamint községek esetében tesz a forrás megbízható elkülönítést lehetővé tevő jelöléseket, a birtokos és armalista nemesek, továbbá a kereskedők, iparosok és honoratiorok esetében semmi támpontunk nincsen, így őket kénytelenek voltunk „egy kalap alá venni" a csoportosítás során. „Az 1809-i esztendőbéli insurrectionak alkalmatosságával Ő királyi Hertzegsége Károly Ambrus, Magyar Ország primássának elől ülése alatt önkénnyen ajánlott 300 lovasoknak ki állítására adrepstirált pénz beszedésinek első adása" címet viselő összeírás három lajstromot tartalmaz — egyet a befizetőkről, egyet a személyesen felkelő nemesekről, egyet pedig a hátralékosokról. A személyesen insurgáló nemesek 65 Rft erejéig mentesültek a hozzájárulás fizetésétől, de jelen céljainkhoz, a tényleges vagyoni, illetve jövedelmi helyzet feltárása végett ezt minden esetben helyesbítettük. Az összeírás mindenestül 1246 családfőt (illetve jogi személyt, azaz egyháziakat, községeket, kiváltságos városokat és a gácsi posztófabrikát) tüntet fel. Közülük 49 világi főnemes, 120 különféle egyházak jószága, illetve jövedelme, 13 község, illetve város, 1 pedig gyár, továbbá 49 zsidó haszonbérlő vagy kereskedő. A fennmaradó 1015 családfő között rejlenek a birtokos köznemesek, az armalisták, a honoratiorok, valamint a keresztény kereskedők és módosabb iparosok is. (Ugyan 36 honoratior és 26 mesterember foglalkozását megnevezi a forrás, azonban bizonyos, hogy többségüknél ez a megjelölés elmaradt.) Először vizsgáljuk meg az egyháziak és a világi főrendek vagyoni tagozódását. Míg a korábbi összeírások az egyházi személyek és testületek közül csak az érsekségeket, püspökségeket, valamint a (fő)káptalanokat és apátságokat (prépostokat) tüntették fel a nemesi összeírásba, az 1809-es összeírás a katolikus alsópapságot (plébánosokat, segédpapokat) és egyes saját földekkel, jövedelmekkel rendelkező plébániákat, templomokat is, sőt — gyökeres újításként — a protestáns prédikátorokat is. Az egyháziak tehát az alábbi csoportokba sorolhatók: 2 egyházmegye (az esztergomi érsekség és a váci püspökség) 2 káptalani testület (az esztergomi főkáptalan és a váci káptalan) 1 apátság (a pásztói ciszterciek) 1 szemináriumi javadalom (az esztergomié) 60 katolikus plébános és 15 plébánia 39 protestáns (evangélikus vagy református) prédikátor. Mint látható, az izraelita papokat ez az összeírás sem számította a keresztény felekezetekkel egyenlő feltételek mellett a lelkészekhez.