Századok – 1985

Folyóiratszemle - Magidov V. M.: A filmdokumentumok: forráselemzési problémák; felhasználásuk a történetkutatásban I/291

292 FOLYÓIRATSZEMLE technikai vívmányai jóvoltából a jövő történészei számára tömegesen képződnek majd ilyen típusú források. Egy-egy filmfelvételt, készítésének indítékait, a beállítások módját szinte miniatúrának lehet tekinteni, amelynek tüzetes vizsgálata sokat elárul nemcsak az ábrázolt eseményről, hanem a készítés körülményeiről, a felvételvezető szándékairól is. Példaként az 1917 októberi, a moszkvai eseményeket megörökítő képsorokat említi. Véleménye szerint a forradalommal szemben álló alkotók készítették, akik a rombolások, a károk megörökítését tartották fontosnak a forradalmi eseményekből. Ennek ellenére is igen értékes történeti forrásról van szó, ami ugyanakkor azt is jelzi, hogy a filmdokumentumok forrásértékének megállapításakor a készítők politikai hovatartozását is figyelembe kell venni. Fontos kérdés tehát a hitelesség. Pozitív példaként utal a náci háborús bűnösök nürnbergi peréről készített felvételekre, valamint a J. F. Kennedy meggyilkolását ábrázoló képsorokra. Az eseményekről készített utólagos rekonstrukciók forrásértékét is nagyra becsüli. Visszaemlékezések és más források alapján készülhetnek ilyenek, ahol a hitelesség vizsgálata különös gondosságot igényel. Művészi filmalkotások is szóba jöhetnek mint történeti források. Ejzenstein „Október" c. filmjét említi Magidov jó példaként. A nagy szovjet rendező sok dokumentumjellegű elemet használt fel, amelyek az események résztvevőiről értékes történeti információt nyújtanak. Külön típust jelentenek a filmhíradók. Az 1918—1920-as évek, a polgárháború időszakából említ példát. Az idézett híradórészlet nem csupán megörökítette az eseményeket — a Vörös Hadsereg permi és pszkovi sikereit —, hanem agitációs, lelkesítő célokat is szolgált — eredményesen. A szerző értékelése szerint a kutatók nem fordítanak megfelelő figyelmet a filmdokumentumokra. Többnyire csak illusztratív funkciót szánnak a képi forrásoknak. Követendő példának tekinti az 1970-es években kiadott albumokat, amelyeket filmfelvételek alapján készitettek, pl. a Nagy Honvédő Háborúról, illetve a szovjet emberek 1917—1936 közötti életéről. Rámutat ugyanekkor, hogy igen aprólékos, sokrétű munkát igényel a filmanyagok érdemi hasznositása. Két fő vizsgálati formát különböztet meg. Az egyik esetben a kép részletes leírása, elemzése szolgáltathat fontos információkat. Az oroszországi Alkotmányozó Gyűlés összeüléséről, feloszlatásáról és más kapcsolódó eseményekről készült és fennmaradt filmet említi példaként. Az 1918. március 5-i rokonszenvtüntetést is megörökítették a filmkockák. A felvonulók — öltözetük alapján ítélve — a módosabb polgárok, illetve a tisztek közül kerültek ki. A „Markusz gyár munkásai" felirat alatt igen kevesen vonultak, ami arra utal, hogy a munkásság zöme távol tartotta magát a demonstrációtól. Tanulságosak a transzparansek feliratai, amelyek eszer, illetve mensevik politikai hatást tükröznek. A másik vizsgálati forma, amikor több film — és más forrástípusok — komparatív feldolgozását végzi el a kutató. A nyizsnyij-novgorodi (ma gorkiji) kikötőben készült híradófilm feldolgozását mutatja be illusztrációként — képsorokat is közölve a cikkben. Moszkvába és Petrográdra indítottak innen gabonaszállítmányokat 1918 őszén. A berakodást örökítették meg a filmkockák. Ábrázolták a munka nehézségeit, a zajló Volgával vívott küzdelmet. Öltözetük és munkamódszerük alapján meg lehet különböztetni a rutinos, tapasztalt rakodó munkásokat, s azokat, akik átmenetileg, ideiglenes jelleggel végezték ezt a tevékenységet. Társadalmi munkaként, vagy mert az élelmezési biztosok kivezényelték őket. Példái alapján — összegzésként — azt hangsúlyozza a szerző, hogy a filmanyagok egy-egy történelmi esemény pontosabb feltárását segíthetik elő. (Isztorija SzSzSzR, 1981. I. szám 92—103. I.) M. A folyóiratszemlét írták: Heiszler Vilmos (H. V.), Menyhárt Lajos (M.), Molnár Tamás (M. T.) és Pándi Lajos (P. L.).