Századok – 1985
Folyóiratszemle - Aulach H.: Nagy-Britannia és a szudéta-kérdés 1938-ban; egy politikai irányvonal változásai I/288
288 FOLYÓIRATSZEMLE munkáspárt és a fasiszták közé. Azt is látta persze, hogy népfrontos elképzelése 1932 Németországában irreális. Hitler hatalomrajutását (juttatását) számos liberális orgánum alkotmányellenesnek értékelte. Mégis a továbbiakban is kitartott a többség a parlamentáris illúziók mellett, tudomásul vette a munkáspártok üldözését. Annak ellenére megszavazták pl. a kommunisták mandátumainak érvénytelenítését, hogy a liberális pártokat is érték rendőri és fasiszta atrocitások a választási hadjárat során. Az alkotmányosság látszatába kapaszkodtak még a szociáldemokraták kiiktatása után is. A parlamentarizmus megmentésének szándékával magyarázták, hogy a munkáspártok felszámolásához statisztáltak. Pedig várhatóan és hamarosan őket is elérte a végzet. Baloldali képviselőiket megfosztották mandátumaiktól, s 1933 júliusára kimondták feloszlatásukat, kényszerűen beismerve politikai irányvonaluk tarthatatlanságát, életképtelenségét. ( Vopruszi isztorii, 1983. 5. szám 45—60. I.) M H. AU LACH NAGY-BRITANNIA ÊS A SZU DÉTA-K ÉR DÈS 1938-BAN; EGY POLITIKAI IRÁNYVONAL VÁLTOZÁSAI Egy korábbi időszakban a legtöbb történész a szudéta-kérdésscl kapcsolatban 1938-ban követett brit politikát egyszerűen defetistának minősítette. A levéltárak 60-as években kezdődött megnyitását követően lassan megindult a „megbékélési politika" egyes kérdéseinek újraértékelése. E tanulmány célja a kérdéskör egészének módszeres felülvizsgálata. Különösen szembetűnő, hogy az 1938 márciusától szeptemberig terjedő periódusban a brit politika irányítói igencsak nehezen tudták eldönteni, valójában mi is az a probléma, amellyel szembe kell nézniük, milyen alapvető politikai célok érdekében tevékenykedjenek, ami természetesen nem azt jelenti, hogy nem tudták, mit akarnak ők maguk, hanem azt, hogy a játszma másik három résztvevője, Németország, Csehszlovákia és főleg Franciaország mit kíván elérri. A szudéta-kérdéssel kapcsolatos brit politikában öt fő szakasz különböztethető meg. Az első fázis 1938 márciusa, a „fontolgatás" időszaka. Ekkor Csehszlovákia semmi különösebb rokonszenvet nem ébresztett a brit kabinetben, amelynek külpolitikai bizottsága - az alapvető külpolitikai döntéshozó szerv — márciusban arra hajlott, hogy Csehszlovákia „erősen mesterséges" államalakulat, valódi történelmi gyökerek nélkül, nem is igazán Kelet-, nem is Nyugat-Európa, és semmiképpen sem egy olyan ország, amelynek folyamatos létezése Nagy-Britannia szempontjából létfontosságúnak mondható. Biztosak voltak abban, hogy Németország egy hét leforgása alatt egész Csehszlovákiát lerohanhatná, viszont nem tudták, hogy Hitlernek szándékában áll-e ez vagy hogy egyáltalán mit akar. A felsorolt okok, valamint Nagy-Britannia katonai készületlensége miatt a kabnci külpolitikai bizottsága Csehszlovákia vonatkozásában semmiféle elkötelezettség vállalását nem tartotta lehetségesnek. A Foreign Office az európai helyzet alakulása tekintetében három alternatívát látott. 1. Nagy koalíció alakítása Németország ellen. 2. A francia politika részleges támogatása, ha Csehszlovákia a szudétakérdésben ésszerű engedményeket tesz. 3. Egyelőre semmilyen konkrét brit lépés. A kormány márciusban e harmadik utat választotta. Nagy-Britannia számára a szudéta-kérdés kapcsán nem Csehszlovákia, hanem Franciaország Csehszlovákia iránti elkötelezettsége volt a főgond. A francia elképzeléseket nem ismerték, de úgy vélték, hogy a francia kormány túlságosan bízik saját hadseregében és a brit támogatásban, ugyanakkor viszonya Németországgal, Olaszországgal és a francoista Spanyolországgal rossz, középeurópai befolyása gyengül, Franciaország gazdasági és belpolitikai helyzete korántsem kielégitő. A brit politikának bizonyos mértékig támogatnia kellett a franciákat, de úgy, hogy a németeket ne idegenítsék el, és a csehszlovákokat ne bíztassák fel. E koncepciónak megfelelően Chamberlain miniszterelnök 1938. március
