Századok – 1985

Történeti irodalom - Konrad Helmut–Neugebauer Wolfgang: Arbeiterbewegung – Faschismus – Nationalbewusstsein (Ism.: Tihanyi József) I/270

TÖRTÉNETI IRODALOM 271 SPD de facto kapitulált Papenék előtt — a koalíciós politikát vizsgálta a német szociáldemokraták tapasztalatai alapján. Collotti rámutat, hogy az osztrák szociáldemokraták gondolkodóinak elméleti határozottságát, amellyel a német szociáldemokratákat bírálták, nem követte egy konzekvens és hatékony politikai magatartás. Ez persze nem jelenti azt, hogy megakadályozhatták volna az osztrák szociáldemokraták későbbi vereségét, amelyben nemzetközi tényezők befolyása játszott döntö szerepet. Jemnitz tanulmánya az 1919 augusztusában Budapestről Bécsbe emigrált kiváló szociáldemokrata politikus, publicista Rónai azon cikkeiről ad ismertetést, amelyeket a külföldi szociáldemokrata sajtóban (illetve álnéven a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elméleti folyóiratában, a ,,Szocializmus"-ban) jelentetett meg. Rónai, aki a bécsi emigrációban Kunfi Zsigmonddal és Böhm Vilmossal együtt a „Világosság" csoport vezetője volt, ideológiailag az ausztromarxistákhoz állt közel. Cikkeinek különösen fontos témái voltak: a proletárdiktatúra bukásának okai, az 1934. februári bécsi és az 1934. októberi spanyol felkelések összehasonlítása, Wells és Sztálin találkozása, a Komintern VII. kongresszusa stb. A kötet „Fasizmus" című fejezetében hat tanulmány mutatja be a nemzetiszocializmus ausztriai jelenlétét. (A nemzetiszocializmus Salzburg tartományban; Kivonat egy falusi pap 1938 és 1945 között vezetett naplójából; A bécsi Tudományos Akadémia politikai állásfoglalásai a náci uralom alatt; A bécsi és burgenlandi áijásítás története; Wilhelm Miklas és az Anschluss; A német birodalmi felsőoktatás intézkedései az osztrák felsőoktatás területén az 1938. évi annexió után). — Forrásértékénél fogva különösen kiemelendő Rudolf Necknek, az osztrák Állami Levéltár vezetőjének dolgozata: „Wilhelm Miklas és az 1938. éviAnschluss". A felhasznált dokumentumokat a koblenzi Szövetségi Levéltár 1981-ben adta vissza az Osztrák Állami Levéltárnak (az anyag korábban Stanfordban, amerikai kézben volt). Az ismertetett okmányok közül különösen érdekesek az osztrák államfőnek az Anschlusst megelőző napokkal foglalkozó feljegyzései: Miklas magánlevéltára számára örökítette meg álláspontját anélkül, hogy cselekedett volna. Lelkiismeretét az osztrák püspöki kar Anschlusst helyeslő nyilatkozata és Karl Renner hasonló megnyilvánulásai nyugtatták meg. Az „Ellenállás" cimü fejezet 11 szerző hosszabb-rövidebb tanulmányát tartalmazza, és az osztrák ellenállási mozgalmak keresztmetszetét adja. Gerhard Botz, a Ludwig Boltzmannról elnevezett linzi munkásmozgalom-történeti intézet vezetője, „Az ellenállás története kutatásának módszertani és elméleti problémái" cimü tanulmányában érdekesen összegezi az ellenállás-kutatás eredményeit és korlátait Ausztriában és annak határain túl. A többi publikáció széles körűen vázolja fel az osztrák ellenállás különböző irányzatainak tevékenységét: a „Die Wahrheit" cimü illegális kiadvány körül csoportosuló bécsi ellenállási csoport, a „Gruppe Soldatenrat" elnevezésű, fiatalokat tömörítő csoport, a bécsi gyárakban (Lokomotivfabrik és a Rax-Werk) szervezett csoportok, s a katolikus ellenállók tevékenységét egyaránt megörökítik a tanulmányok, amelyek önmagukban is bizonyítják azt a tényt, hogy nem lehet egységes osztrák ellenállási mozgalomról beszélni, csak több csoportról, közöttük a legnagyobb veszteséget szenvedett kommunistákról. Az „Emigráció" című fejezet három dolgozata áttekintést ad az Anschluss miatt elmenekült osztrákok tevékenységéről Angliában, az USA-ban, a Szovjetunióban és a világ más országaiban. Különösen érdekes Weinzierl cikke: „Albert Fuchs (1905—1946). Egy értelmiségi az emigrációban". Olyan emberről rajzol portrét, aki messziről érkezett az osztrák kommunista mozgalomba, és aki — ellentétben Adorno megállapításával („Minden intellektuel az emigrációban kivétel nélkül sérült") — éppen a londoni emigrációs életben bontakozott ki. Ekkor lett igazán író, esszéista, kritikus, szervező, a „Laterndl" kisszínház megalapítója. 1945-ben azonnal haza akart térni, de még befejezett egy kéziratot. 1946 őszén érkezett Bécsbe, ahol a gyermekbénulási járvány áldozata lett. A „Nemzeti öntudat — kisebbségek — a múlt leküzdése" című rész az 1945 áprilisi események kronológiáját adja. Egyéb cikkek között eddig nem publikált tényeket ismertet a nyugatnémet szociáldemokraták 1955. évi tapogatózásairól az osztrák szociáldemokraták és rajtuk keresztül a szovjet vezető körök felé az osztrák államszerződés megkötésének időszakában (Karl R. Stadler: „Ausztria, mint modell. Egy ismeretlen kezdeményezés az 1955. évből"). Az ünnepi kiadvány utolsó fejezete a DÖW két évtizedes tevékenységét és Herbert Steiner munkásságát méltatja. Ismerteti Steiner életrajzi adatait, felsorolja publikációit. Rövid inteijú keretében Steiner nyilatkozik a szülői házról, gyermekkoráról, emigrációjáról, a DÖW-ről és további terveiről.