Századok – 1985

Figyelő - Fügedi Erik: Tarnai Andor könyvének margójára I/232

FIGYELŐ 239 át egészen a dedimus, donavimus et contulimus (Sopron vm. I. 30.. RA 1463) formuláig. Vajon a Horváth János által emlegetett „szóhalmozás"-nak nem ez volt (egyik) gyökere? A kutatás új irányát követő történésznek egy körülményt mindenesetre folytonosan szem előtt kell tartania. A középkori magyar királynak nemcsak magyar, hanem más anyanyelvű alattvalói is voltak, akik nyelvüket (talán a németeket kivéve) ugyanúgy használták, mint a magyarok. Okleveleket is állítottak ki vulgáris nyelven, tudunk németből (Zs. О. I. 3285, 5232, II. 7229), szlovénből (?Uo. I. 4626) és csehből (Középkori cseh oklevelek. (Magyarországi szláv nyelvemlékek. Szerk. Kniezsa I. 1.) Bp. 1952. 76—78.) fordított oklevelekről, amelyeknek fordítását latinra hiteleshely végezte. Vajon ezekben a vulgáris oklevelekben is megtalálható a szóbeliség nyoma? * Tarnai megkülönböztetett figyelemmel fordul a magyar eredetű pálos rend felé, mint említettem, ez a rend kapta a leghosszabb fejezetet könyvében. Rendkívüli nehézségekkel kellett megküzdenie, mert Mályusz Elemér két tanulmányán (Egyháztörténet 1945, Budapesti Szemle 1947), ill. nagy egyháztörténeti munkájának idevonatkozó részén (Az egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971. 257—274.) kívül alig állt valami rendelkezésére. Mályusz főképpen a 15/16. század fordulóját vette vizsgálat alá. A felsorolt irodalomból úgy tűnik, hogy egy helyét nem nagyon találó vallási közösséggel állunk szemben, Mályusz szerint „magán viselve a jegyeket, amelyek keletkezése idején a hazai társadalmat jellemezték" (uo. 257). Kétségtelen, hogy a későbbi rend két csoport egyesüléséből jött létre, az egyik a Mecsekben, a másik a Pilisben élő remetékből állt. Az elsőről a hagyomány azt állítja, hogy a francia származású és erős clunyi kapcsolatokkal rendelkező Bertalan pécsi püspök szervezte közösségbe a remetéket Ürög püspöki birtokon. Gyöngyösinél (Vitae fratrum c. 4.) a püspöknek egy levele is fennmaradt, amelyet Gyöngyösi regw/a-nak tekintett. A levélforma alkalmazása és amiatt, hogy a megszólításban a remetéket „patacsiaknak nevezi, amikor az oklevelek még ürögieknek mondják őket", Mályusz hamisítványnak tekinti (uo. 258. 1.). Két tény késztet arra, hogy hamisítvány voltát megerősítsem: egyrészt teljesen lehetetlen, hogy ez a nagy műveltségű és a bencésekkel szoros kapcsolatban álló főpap ilyen semmitmondó szabályokat készített volna a remeték számára, hogy egyszerűen „az atyák parancsainak megtartására" hívta volna fel őket olyan korban, amikor Szent Benedek regulái új fénykorukat élték. Másrészt erre az oklevélre a rend szerveződésének idején később sem hivatkoztak. Bertalan püspök szervező munkájának tényét ennek ellenére elfogadom, és a renddé szerveződés első lépésének tartom. A rendházak száma már a 13. században megnövekedett, a két ág is egymásra talált a Pilisben élő Özséb vezetése alatt, és 1263-ban azt kérte IV. Orbán pápától, hogy a remeteségből Szent Ágoston regulái szerinti renddé szerveződhessenek. A pápa Pál veszprémi püspököt bízta meg annak vizsgálatával, hogy megfelelő