Századok – 1985
Dokumentumok - Tilkovszky Loránt: Ellenzéki törvényhozók memorandum-akciója 1942/43 telén I/152
198 DOKUMENTUMOK. A napokban fölhívott telefonon Károlyi Józsefné grófné Őnagyméltósága, s felvetette azt a gondolatot, hogy esetleg ketten, ő meg én, lemennénk Újvidékre Csirics püspök úrhoz, s vele közvetlenül beszélnénk meg a dolgokat. Nagy örömmel helyeseltem a gondolatot, mindjárt írtam Popovits Milán képviselőtársamnak, kérdezze meg a püspök urat, jó néven venné-e e látogatásunkat, és mikor mehetnénk. Még választ nem kaptam. Ma Kornfeld Móric báróval77 beszéltem, aki hajlandó számottevő anyagi áldozatokra is, mondván, hogy csak szóljunk neki. De a felsőház több jelentékeny tagjától is kaptam helyeslő válaszokat. Kialakult az a fölfogás is többünkben, hogy valóban sürgősen kellene egy igen határozott hangú memorandumban képviselőknek és felsőházi tagoknak a miniszterelnök úrhoz fordulnunk, mind a zsablyai és újvidéki ügyekben, mind pedig általában a zsidókérdés kezelésében. Mellékelem ezt a memorandum-tervezetet, melyet idáig Gratz Gusztáv volt külügyminiszter, képviselő. Huszár Aladár felsőházi tag, és Tildy Zoltán képviselő készek aláírni. Nekik is azt mondottam, természetesen enyhítsenek vagy változtassanak a szövegen, ahogy jólesik. Bizonyosra veszem, hogy Pallavicini György, Pálffy Géza és sokan mások alá fogják írni, talán Rassay is. Boldog volnék, ha Nagyméltóságod is aláírná, attól tartok azonban, hogy a szövegezést túl politikusnak méltóztatik találni; már Horváth Győző püspök úr is emlegette levelében, hogy a karitatív részét az ügynek külön kellene választani a politikai és közigazgatási dolgoktól. Viszont Nagyméltóságod felsőházi tag is, és bizonyos, hogy az egész akciónak, túl a karitatív vonatkozásokon, akkor lenne igazi nagy hatása, ha a katolikus egyház részéről is magáévá tenné a memorandumot valaki, elsősorban Nagyméltóságod. Ez a része a dolognak azonban valójában független a karitatív vonatkozásoktól, s nagyon boldog volnék, ha azt Nagyméltóságod és Horváth püspök úr maguk vennék a kezükbe, s mi többiek abban csak segédkezhetnénk. Ilyen segédeszköz volna az előbb említett újvidéki leutazás is. Beszámolok még röviden egy másik akcióról, melyet Perczel Dezsőék,7 8 Szekfű Gyula és Barankovics István7 9 terveznek és indítottak el: egy nem politikai, hanem társadalmi kiváló személyiségek által aláírandó, rövidebb és szelídebb memorandum volna ez a miniszterelnökhöz, amelyen a szellemi Magyarország színe-java követelné a zsidótörvények tisztességes végrehajtását, az atrocitások leállítását, és az újvidéki— zsablyai bűncselekmények jóvátételét. Olyan személyiségekre gondolunk az említetteken kívül, mint Kodály Zoltán, Molnár Kálmán,8 0 és Szent-Györgyi Albert. Az utóbbi holnap jön hozzám. így hát megindult a dolog, úgy érzem legalább, és nagyon kérem Nagyméltóságodat, ne engedjük a fölélesztett tüzet most már elaludni. Hálás volnék, ha méltóztatnék 77 Kornfeld Móric báró, nagyiparos, a csepeli Weiss Manfred Müvek egyik igazgatója. Számos publicisztikai, irodalmi, tudományos, szociális vállalkozás mecénása. Az országgyűlés felsőházának tagja. 78 Perczel Dezső és Perczel Tamás. 70 Barankovics István a Független Kisgazdapárt lapjának, a Kis Újságnak segédszerkesztője és politikai rovatvezetője. 80 Molnár Kálmán, a magyar közjog tanára a pécsi egyetemen.
