Századok – 1985
Tanulmányok - Pálmány Béla: Nógrád vármegye nemességének átrétegeződése (1542–1848) I/3
12 PÁLMÁNY BÉLA kuriális nemeseket értve ezen; P. B.) mivel a végvárakban — tudniillik Szécsényben és másutt — szétszórtan laknak, és a töröktől félve nem mernek a saját házaikban maradni, összeszámolták, és 15 Ft summában adóztatták meg." 1608-ban még világosabban szólnak erről a rovásolók: „e megyében majdnem hiányoznak már az egytelkes nemesek, és azok is, akik korábban voltak, és összesen 6 Ft-ot fizettek a megyének, most már semmit sem fizetnek, mert a lehető legszegényebbek és telkeik is elhagyatottak. Most gyalogos katonaként szolgálnak, de még így sem élveznek fizetést".8 Három világi nagybirtokos vagyona emelkedett ki a megyében: Balassa Zsigmondé, aki 61 1/2 portája után 18 lovas és 18 gyalogos katona kiállítására lett kötelezve. Ez a portaszám három nagy várat és uradalmat jelentett: Balassagyarmat, Divény és Kékkő várainak tartozékai mind a volt főispánnak adóztak. Forgách Zsigmond nógrádi főispán nagy birtokszerző volt, feleségül véve Lossonczy Annát — a halhatatlan költő, Balassi Bálint múzsáját —, hozományként megszerezte hertneki uradalma mellé Nógrád megyében Gács, Szécsény, Hollókő és Somoskő várát és tartozékait, továbbá más megyékben Tiszaszentmártont és Szaláncot is.9 Később pályája még tovább ívelt: országbíró, majd élete utolsó éveiben (1617—1621) nádorrá választották, vagyis a legmagasabb közjogi méltóságot is megszerezte. A 43 5/8 adóporta után 13 huszár és 13 hajdú kiállítására volt köteles. A harmadik nagy jószág az Országh-örökség volt, amely a 15. sz. közepén, a Kacsics nembeli Szécsényi László halála után (1461) kettéválasztott birtokok másik fele volt a Lossonczy jószág mellett. Országh Kristóf, majd Lossonczy Anna halálával mindkét uradalom új gazdákat kapott, a szécsényi, somoskői uradalmak tartozékainak felét ezután Homonnay Drugeth István, Nyáry Pál és Enyingi Török István közösen birtokolták, együttesen 6— 6 lovas és gyalogos katonát állítva ki az ország védelmére. Az esztergomi érsekség birtokai nem változtak 1542 óta: továbbra is a drégelyi uradalom falvairól van szó a megye határain belül. A jómódú középbirtokosok közé a 9—11 adóporta után adózó tizenkét köznemesi nemzetséget sorolhatjuk. Közülük az Ebeczky, Etthre, Madách, Mocsáry és Poltári Soós famíliák törzsökös nógrádiak, a nemesi vármegye tisztikarában hatalmat biztosító hivatalokat viselt sok tagjuk, szolgabírók, alispánok voltak.1 0 A megye északi felében feküdvén birtokaik, a török hódítás első fél évszázadában is sikerült megőrizniök az 1540-es években volt vagyonukat, sőt még növelték is azokat. így 1542-ben a Madách-csa\ád hat tagja általában csupán 2—2 jobbágyért fizetett hatvanadot az alsósztregovai, galabocsi, kisfaludi, kelecsényi, podluzsányi birtokré-9 Részletesen lásd Bártfai Szabó László: A Hont-Pázmán nemzetségbeli Forgách család története (Esztergom, 1910.) c. munkájában a házasság és a birtokok történetét. 10 Nagy Iván: i. m. Ebeczkyekre: IV. k. 3—5., az Etthre családra IV. k. 102—103., az Orlé famíliára: VIII. k. 260., a Paczoth családra: IX. k. 6—7. A főispánok archontológiáját közli Reiszig Ede: Nógrád vármegye története 1867-ig. Megjelent: Borovszky Samu (szerk.) Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye (Bp., 1911) 468—471.
