Századok – 1985
Közlemények - Balázs Sándor: Jászi Oszkár és a „Revista Vremii” V/VI 1195
1224 BALÁZS SÁNDOR ROMÁNIAI BENYOMÁSOK NYÍLT LEVÉL A REVISTA VREMII IGAZGATÓJÁHOZ Kedves és tisztelt Kollégám! Kérte, közöljem, milyen benyomásokat őriztem meg magamban legutóbbi romániai tartózkodásom után. Bevallom, ennek, az egyébként számomra olyannnyira hízelgő kérésnek csak részben tudok eleget tenni. E részleges visszautasításnak az az oka, hogy nem egyszerű kíváncsi és érdektelen utazóként, nem valamiféle „distinguished foreigner"-ként34 jártam Romániában és Erdélyben, hanem olyan emberként, aki szenvedélyesen érdeklődik az erdélyi kisebbség jövője, s az iránt, hogy mi lesz a sorsa ennek a drága országrésznek, amely — még ha politikailag elszakadt is tőlünk, magyaroktól — örökké tartó művelődési és nemzeti kapcsolatban marad velünk. Azt hiszem, ilyen körülmények között nem beszélhetek teljesen szabadon, és úgy érzem magam, mint az orvos a szeretett betege előtt. Hiszen kétségkívül heveny és fájdalmas krízist él át Erdély, s ezt még súlyosbíthatnák az olyan nyilatkozatok, amelyek nem vennék figyelembe azt a pszichózist, amely nemcsak a magyar kisebbséget, hanem a „három nemzet uniója" többi tagját is áthatja. Előbb arra gondoltam, hogy romániai élményeimet cikksorozatban a bécsi magyar emigránsok lapjában írom meg. De mihelyt megírtam az első három cikket, rájöttem, hogy egy ilyen közlés félremagyarázásokra adhat alkalmat. Magyar testvéreim az én nézőpontomat túlságosan ridegnek és közömbösnek találhatnák, míg bizonyos romániai körök észrevételeimet országuk belügyeibe való jogtalan beavatkozásnak tekinthetnék; így még azt a kevéske befolyást is kompromittálnám, amelyet talán némely magyar és román körökre gyakorolok. Ne várjon tehát tőlem, kedves kollégám semmiféle részletes vagy rendszerezett elemzést. Az egyetlen dolog, amit tehetek, anélkül, hogy a számunkra oly drága eszméknek kárt okoznék az az, hogy közlöm néhány általános, inkább elvont benyomásomat; ezekből a figyelmes olvasó levonhat néhány hasznos következtetést. 1. Mindenekelőtt meg kell mondanom, mennyire rokonszenves és érdekes számomra a romániai értelmiség jobbik része. Talán a szomszéd országok egyikében sem találtam ilyen sok, finom intelligenciájú, életteli, némileg szkeptikus és ironikus, de a demokratizmus, az igazi emberiesség szellemétől átitatott, a korunkat emésztő minden probléma iránt érdeklődő embert. Megcsodáltam például Duca úr éleseszü bírálókészségét, Constantin Mille úr tüzes és erőteljes beszédstílusát, Costa-Foru úr sugárzó erkölcsi erejét, Maniu úr történelmi logikáját, Goga úr lírai intuícióját, Lupu doktor feltartóztathatatlan és nemes lelkesedését, Gusti professzor széles körű európai kultúráját, Rädulescu-Motru úr finom általánosító képességét, Marghiloman úr józan és liberális konzervatizmusát. 34 Előkelő idegen
