Századok – 1985
Közlemények - Balázs Sándor: Jászi Oszkár és a „Revista Vremii” V/VI 1195
JÁSZI OSZKÁR ÉS A „REVISTA VREMII" 1219 megsértése nélkül — a kisebbségi kérdés rendezésének elemévé válhat (sőt válnia kell). Inkább az ellen emel kifogást, hogy Renner egy Bécsből irányított kvázi-művelődésiönállóságra gondolt, s ez tulajdonképpen arra szolgál, hogy palástolja tervezetének lényegét: Ausztriát akarja nyolc nemzet szövetséges államává alakítani. Ez pedig a Jászi elképzelésével sehogy sem fért össze, hiszen ő nem egyoldalú centralizációra, hanem a szuverenitás tiszteletben tartásával megteremtett állami szövetségi kapcsolatokra gondolt. Jászi tervezete a dunai Egyesült Államokra nézve félreérthetetlenül igazolja, hogy az akkor légvárat építő politikus még nem látta a nemzeti mozgalmak tényleges következményeit, s azt, hogy miként teljesedik be a monarchia sorsa. Mindezek ellenére néhány alapvető szükségletet a birodalmi szerkezet szerinte is szükségképpeni megbomlása utáni helyzetben jó érzékkel kitapintott. S éppen ez hatott utópiájában az utódokra, nem pedig a tervezett államszövetség leírásában az irreálisnak bizonyult konkretizálások. Más megfogalmazásban: ha a monarchia a müvében leírt módon nem is nőtt át az általa elképzelt országokból összetevődő Dunai Szövetséggé, sok ésszerű magot találunk abban, milyen egymáshoz viszonyulást tartott szükségesnek az ún. utódállamok között, milyen elvek szerint tartotta megoldhatónak a kereteik között szükségképpen megmaradó kisebbségek kérdést. Utópiája tehát nem részelemeiben, hanem a benne fölvázolt, a konkréttól elvonatkoztatható általános miatt lehetett gondolkodásra ösztönző akkor is — a következő évtizedben —, amikor már az események meghaladták jóslatait: a történelmi haladás más irányt vett, mint amilyent a könyvében szeretett volna. íme néhány, a maga elvontságában érvényes állásfoglalása, amely kiállta a történelem próbáját, s az egész gondolatépítmény utópikus jellege ellenére mint szükséglet egy soha el nem készült épületnek reális tartóoszlopa: „az apró, izolált gazdasági egységek kora végleg lejárt. Mindenki érzi, hogy még a régi történelmi kis államok is valami korrektívumra szorulnak, olyan intézményekre, melyek őket szervesebben bekapcsolják az emberiség vérkeringésébe."24 Egy ilyen intézményi rendszer megalkotása, amely feloldja az elszigeteltséget, a szétdaraboltságot, a kis gazdasági egységek kitárulkozása a nagyvilág felé, az élet valós követelményei voltak. Érthető tehát, hogy a közvetlen utódok — magával a szerzővel együtt — tovább töprenghettek fölötte. Vagy ott van a Jászitól eredő nevezetes „három alapelv", amelyet érdemes idézni, hiszen a húszas-harmincas években (vagy akár napjainkban is) az állami élet és az államközi viszonyhálózat vezérelve lehetett (lehet). „1. Biztosítani kell az életképes nemzeti államok kialakulásának lehetőségét. 2. Biztosítani kell a nemzeti kisebbségek hatékony védelmét a nemzeti államokon belül. 3. Biztosítani kell az új államok organikus kooperációját, mely újabb összeütközéseket lehetetlenné tesz úgy köztük, mint nemzetiségeik között."2 5 Az ilyen -4 Jászi Oszkár: Magyarország jövője és a dunai Egyesült Államok. Bp. 1918. 49—50. 25 Uo. 37.
