Századok – 1985
Közlemények - Szarka László: Jászi Oszkár szlovák kapcsolatai 1918 végéig V/VI 1168
JÁSZI OSZKÁR SZLOVÁK KAPCSOLATAI 1918 VÉGÉIG 1193 Goethe, teljes vissza- és előremenő érvénnyel. Diener-Dénes nagyon kurtán(?) lecáfolta (1. a mellékletet), én azonban perrendszerüleg óhajtom visszautasítani Bartha vigaszverseny-ízű füllentéseit.7 7 Ön talán emlékszik is reá, hogy én a magyar csapatoknak Szlovenszkóból való visszavonását, melyet nagy általánosságban a párizsi hatalmasok különben is elrendeltek, Önnél is szorgalmaztam, Ön azonban, illetve Károlyi ez ügyet tisztán stratégiainak minősítette, és én Barthához lettem utasítva, akivel egy ideiglenes demarkációban (nagy huzavona után) dec. 6-án meg is állapodtam; Őkelme az iratot, amely a budapesti fiókokban bizonyára meg is van, valamint Prágában is, alá is írta.78 Úgy hiszem, hogy az Önök minisztertanácsának is tett jelentést — ez a dolog természetéből folyik. Ebben a demarkációs ügyben, hogy B. úr a demarkációt velem megcsinálta, ha emlékszik reá. abban az irányban kérném a valódiság megállapítását. Forma szerinti tanúságát azonban a 2. számú Barthafüllentés ellen kell kérnem. Én Önökkel mint a csehszlovák kormány képviselője beszéltem (hogy Prága egy időben dezavuált, ez más lapra tartozik, de semmiképp sem igazolja Barthát, aki az én politikai ellenfeleimnek most azt a szívességet teszi, hogy engem csehellenesnek állít oda! — és nagyon érthetően sem Önnek, sem neki, sem kettejüknek nem kínáltam egyezséget — miniszteri tárcás és főispánságos(í) alapon.79 Ezt a magasabb rendű rosszhiszeműséget Bartha úr ellenem azzal támogatja meg, hogy úgy állítja be, mintha Ön is lett volna részese — ezért kérem az Ön nyilatkozatát oly értelemben, hogy B.-nak ezen megállapítása hazug. — (Én Önökkel egy államközi likvidációs átmeneti állapotról beszéltem, cseh-szlovák szempontból; Önök ugyanarról, magyar álláspontból.) íme a kérésem. Ha szíves lesz teljesíteni,8 0 kérem az ügyvédem címére megküldeni, mert én magam ez idő szerint vándorlok: egy év óta beteg voltam, most 77 A mellékletet nem találtuk. Diener-Dénes a Slovensky denník c. lapban cáfolta (1929. szeptember 27.) Bartha állításait. 78 Az ideiglenes demarkációs megállapodásról Vixnek küldött levelet — Hodza és Bartha aláírásával — közli a Hodza-féle pesti tárgyalások csehszlovákiai levéltári dokumentációjának egy részét közreadó összeállítás: Slovensky rozchod ... i. m. Bratislava 1929. 64—65. 75 Hodza már 1918 szeptember végén is elutasította Károlyi hasonló kínálatát. November 24-én Jásziék tárgyalási javaslattervezetét — ez a béketárgyalásokig a Szlovák Nemzeti Tanács és a magyar kormány egyeztetett politikáját és a magyarországi szlovák autonómia megvalósítását szorgalmazta átmeneti megoldásként — egy olyan ellentervezettel utasította vissza, amely a csehszlovák állam keretei közt, a Szlovák Nemzeti Tanács számára követelte a teljes állami, katonai stb. hatalom átengedését Szlovákiában. Szlovákiát Hodza mind a Jásziék által elfogadott ellentervezetben, mind pedig a demarkációs egyezményben az etnikai határokkal kijelölt kompakt szlovák vidékkel azonosította. L. Slovensky rozchod ... i. m. 40—45. Vö. Jozef Klimo: Vyvoj územia Slovenska a utváranie jeho hraníc, Bratislava 1980. 107— 109. 80 Jászi valószínűleg még december folyamán elküldte a Hodza által kért tanúskodást, mert Hodza 1930. január 17-én kelt levelében köszönettel nyugtázta annak kézhez vételét. Jászi a tárgyalások idején, de még a bécsi emigrációban is meg volt győződve arról, hogy a prágai kormány désaveau-ja nélkül Hodzával meg tudott volna egyezni a magyar—szlovák viszony magyar szempontból méltányosabb rendezésében. A Szepes vármegyei szlovákok iglói népgyűléséhez intézett november végi táviratában pl. ezt írta: „A tótság képviselőivel itt folytatott tárgyalások teljes megegyezésre nyújtanak reményt." — MOL K-40 1918—VII.
