Századok – 1985

Közlemények - Szarka László: Jászi Oszkár szlovák kapcsolatai 1918 végéig V/VI 1168

1174 SZARKA LÁSZLÓ szó nélkül: nevének említése nélkül maró gúnnyal ír a nemzetiségek pártján álló „elfajzott magyarokról".1

9 A körút magyar nacionalista sajtóvisszhangját illetően Jászi aggályai nem voltak megalapozatlanok. A Felvidéki Őr 1910. évi első számában, a Huszadik Század nemzetiségi politikája című írásban bírálja Jászi felfogását, amely szerint „el kell ismerni a nemzetiségek kultúráját, megszüntetni az állami elnyomást s az erőszakos magyarosítást". A Török Zoltán országgyűlési képviselő által szerkesztett lap szerint efféle vádakkal „komoly politikai értekezés elő sem hozakodik". „Megteheti ezt a Huszadik Század, mely modern szemüvegén keresztül a valónak csak elferdített mását láthatja. Különben úgy tudjuk, hogy Jászi úr, a Huszadik Század főszerkesztője a múlt év derekán beutazta a Felvidéket, adatgyűjtés céljából. Gratulálunk neki a bolondgombákból összeállított bokrétához. Bátran eldughatja ezt is a Huszadik Század modern limlomjai közé."20 Ami pedig Jászi nem magyar lakta területeken tett körútjának általános emberi tapasztalatait illeti, azt 1912. évi könyvében így summázta: „A népnek a nemzetiségi kérdés egyszerűen jó és nyelvét tudó közigazgatást és iskolát jelent. ... A nemzetiségi középosztály lelki világa természetesen komplikáltabb. A túlnyomó többség itt is tompa elkeseredéssel nézi a dolgokat. A magyar társadalomtól úgyszólván teljesen elzárkózva él, a nyelve és irodalma müvelésével vigasztalja magát. Arckifejezésükön meglátszik az üldözött emberek bizonytalansága ... Mindenkiben ellenséget látnak, ki magyar részről közeledik hozzájuk. Ellenséget vagy kémet. Épp ezért külön ajánlólevél nélkül alig hallhat az ember bizalmas közléseket."2

1 Elmondhatjuk, hogy éppen személyes ismeretségeinek köszönhetően Jászi örömmel fedezte fel a nem magyar nemzetek művelt középosztályában a potenciális eszmei-politikai szövetségest. Tapasztalatait ezért összegezhette 1912-ben az általánosítás veszélyeit is vállalva a következőképpen: „A nemzetiségi középosztály maga is elnyomott osztály, s mint ilyen, szükségképpen demokrata, a néppel tartó."22 Lényegesen megváltozott tehát Jászinak a magyarországi nem magyar értelmiségi középosztályról vallott korábbi véleménye. Mert hiszen korábban pl. Szabó Ervinnek írott 1904. októberi levelében, amelyben „a szocialista és népies nemzeti politikát" mint az asszimilációt biztosító „becsületes kultúrpolitikát" értelmezte, és az ily módon akkor még általa is elérhetőnek vélt magyar nemzetállamot olyan vívmányként tüntette fel, amellyel szemben „a dolgok új rendjében a vesztes mindössze néhány ezer nemzetiségi gentry volna, s ezzel törődni valóban »Gefühlduselei« volna".23

Jól jelzi a 19

Felvidéki Híradó, 1910. május 21. 20

Felvidéki Ör, 1910. 1. sz. 21

Jászi Oszkár: A nemzeti államok... i. m. 455. 22

Uo. 23

Jászi Oszkár levele Szabó Ervinnek, 1904. október 23. In: Szabó Ervin levelezése 1893—1904,1. köt. Budapest 1977. 592. Vö.: M Podrimavsky: i. m. 84—86. Alighanem téves az elképzelés, mely szerint Jászi felfogása a nemzetiségi középosztályról és általában a magyarországi nemzetiségi kérdésről 1904 és 1918 között vagy akár az első világháború előtti szakaszban is változatlan lett volna. Vö. Olga Zobel: Ungarns Gesellschaft und Staat bei Oszkár Jászi, Ungarn-Jahrbuch 1971. 159.