Századok – 1985
Közlemények - Gebei Sándor: Ukrajna és Oroszország egyesülésének (1654) kérdéséhez I/97
UKRAJNA ÉS OROSZORSZÁG EGYESÜLÉSE ( 1654) 113 alattvalóként, saját országaként kezelte, amelyet a cári titulusban is azonnal kifejezésre juttattak: Nagy- és Kis-Oroszország stb. uralkodója. Elvileg ugyanazokat az adókat, járadékokat, amit korábban a lengyel királyoknak fizettek, most, 1654 után a cári kincstárba kellett fizetnie az ukrán alattvalóknak. Formálisan igaza lehet Szilágyi Sándornak, aki az oroszok és ukránok között létesült kapcsolatot nem szövetkezésnek, hanem behódolásnak tekintette: „... ezen az úton a lengyel iga helyett az orosz igát veendi nyakába (Hmelnyickij — G. S.). ... amint Czeherinbe (Csigirinbe — G. S.) ért, a cár küldöttei előtt letette a hűség esküjét, elismervén ezzel, hogy Kozákország orosz tartománnyá lett."53 Vajon a 17. századi kortársak is ilyen egyértelműen nyilatkoztak? Thordai Ferenc, II. Rákóczi György sztambuli rezidense „az kozákoknak az muszkákkal való confoederatio-járól" tudósította 1654 márciusában a fejedelmet.5 4 János Kázmér II. Rákóczi Györgyhöz küldött levelében arra panaszkodott, hogy a „dux Moschoviae" felrúgta az örök békét, és „arces et castella, totamque partem Russiae quam rebelles nostri Cosaci possederant in possessionem suam récépissé."55 Samuil Wieliczko „a teljes Ukrajna" — Kijev, Braclav, Csernyigov városokkal és minden powiatjával (járásával — G. S.) — „a Goriny, a Rosz és a Tyetyerev folyókig, egészen a határig (államhatárig — G. S.)" minden oroszok monarchájának „hatalma és protektorátusa alattiságát" emelte ki.56 Golinski lengyel alkancellár Hmelnyickijt „az egész Rusz fejedelmének" tekintette 1654-ben, bár azt is feljegyezte, hogy „hamarosan Moszkva uralkodott Kijevben, Belaja Cerkovban, Csigirinben, Braclavban.. ,"5 7 „Orosz iga", „orosz tartomány", „confoederatio", „possessio", „protektorátus", „fejedelemség" — megannyi elnevezés megannyi tartalommal. Vajon honnan ered és tart a mai napig ez a bizonytalanság? Az egyesülést ratifikáló „márciusi cikkelyek" nem érintik Ukrajna státuszának problémáját Oroszország keretében, s így csak közvetett bizonyítékokkal dolgozhat a kutató. Ebből a tényből pedig az következik, hogy ezek rangsorolásától függően, gyakran egymásnak ellentmondó konklúzióhoz jutottak el a probléma megoldásán munkálkodó történészek, de államjogászok is. Meglátásunk szerint az alapprobléma a következő kérdésre vezethető vissza: Ukrajna független országnak tekinthető-e 1654-ben, vagy nem? Igenlő állásfoglalásunkat sietünk azonnal közreadni és több oldalról megindokolni. Először is, állításunk igazolására az 1648—54-es nemzeti felszabadító háború eseményeiből ragadjunk ki néhány jellemző részletet. A korszunyi csatában (1648. május 16.) fogságba esett Mikolaj Potocki lengyel hetman a kozákokkal szövetséges » Szilágyi S.: II. Rákóczi György Bp., 1891. 101. 54 Monumenta Hungáriáé Historica XXIII. k. Bp., 1874. 137. 55 Ua. 134—135. 56 Velicsko, Sz.: Letopisz szobityij v Jugozapadnoj Rossziji v XVII. veke. Kijev. 1848. 173. 57 Idézi Grusevszkij: i. m. 774. 8 Századok 85/1
