Századok – 1985

Tanulmányok - Pálmány Béla: Nógrád vármegye nemességének átrétegeződése (1542–1848) I/3

NÓGRÁD VÁR M HG YE NEMESSÉGÉNEK ÁTRÉTEGEZÖDÉSE 1542—1848 5 akiket természetes (másképpen: fizikai), illetve jogi (egyes szerzők szerint: erkölcsi) személyeknek neveztek.3 A két főrend tagjainak legfontosabb előjoga a kétkamarás rendi országgyűlés bevezetése, 1608 után a felső tábla ülésein való személyes részvétel és szavazás jogosultsága volt (emellett esküjük is többet ért, vérdíjuk is magasabb volt, mint a köznemeseké), míg a köznemesek vármegyénként általában 2—2 követet választva az alsó táblán képviseltették magukat (a szabad királyi városok, kiváltságos kerületek és a káptalanok küldötteivel együtt). A köznemesség legfontosabb hatalmi szerve a 13. század óta a nemesi vármegye közgyűlése volt. A főrendek körét törvények sora határozta meg. A főpapok közé számítottak az ország egyházmegyéi élén álló katolikus érsekek, püspökök, a (fő)káptalanokat vezető nagyprépostok és a nagy uradalmakat igazgató bencés, cisztercita és premontrei szerzetesrendek főapátjai. Az a roppant hatalom, amellyel a főpapság Mohács előtt rendelkezett az ország politikai és közigazgatási irányításában, csökkent ugyan a Habsburg-uralkodóház által kiépített központosított államszervezetben, mégis, egyes püspökök, érsekek továbbra is igen jelentős szerepet játszottak az állami ügyek vitelében. A világi főnemesek rendjét az egykori magánjogi müvek alapján két csoportba kell osztani. Az „igazi", vagy ,.hivatali bárók" (barones ex officio) közé a nádori, országbírói, horvát báni, koronaőri, illetve — 1790 után - főispáni tisztségekre a király által kinevezett nemesek „hivatalból" tartoztak, de ez a főnemesség nem öröklődött. Ezzel szemben a született mágnások (magnates, barones solo nomine) utódaikra is öröklődő bárói, grófi, esetleg hercegi címet élveztek. Bár közülük sokan jutottak magas állami vagy egyházi tisztséghez is, nem feltétlenül viseltek hivatalt, hanem birtokaik magas jövedelméből éltek. A köznemesek kiváltságos rendjéhez is több, különböző eredetű és eltérő vagyoni állapotú csoport tartozott. Míg azonban a magyar főrendek egy nagyon szük csoportot képeztek, a magyarországi köznemesség Európában szinte példátlanul széles tömeget alkotott. A birtokos köznemesek (nobiles possessionati) voltak ennek a rendnek a politikai vezetői, ők viselték a vármegyei választott tisztségeket, életmódjuk, műveltségük is meghatározó volt, nem csupán rendjük, hanem — a sajátos magyar társadalmi erőviszonyok folyományaként — az egész magyarság számára is. A köznemesség nagy tömegeit azonban a 17. századtól a birtoktalan armalisták képezték. Róluk még sok szó esik az alábbiakban, itt csak azt emeljük ki, hogy nemesi 3 A hazai jogtudósok közül Frank Ignác: Principia Juris Civilis Hungarici. Pest, 1829. I. k. 104. tett különbséget természetes és jogi személyek között, korábbi szerzők, így Kelemen, Emericus: Institutiones Juris Hungarici Privati (Buda, 1818.) 1. k. 155—251. csak a „singillatim", illetve „conjunctim" nemességet élvezőkről szól. A nemesség rendeken belüli tagozódásáról, a földtulajdon nélkül élő nemesek és az átmeneti — de nem nemes — réteget képező szabadosok, taksások, honoratiorok különös jogi helyzetének jellemzőiről jelen tanulmánynál bővebben írtunk Pálmány Béla: A magyar nemesség átrétegződése a kései feudalizmus évszázadaiban (Módszertani problémák, fogalmak, források) címmel. Megjelent: „A magyar polgári átalakulás kérdései" (szerk. Dénes 1. Z. — Gergely A. — Pajkossy G.) ELTE Bp. 1984. 37—59.