Századok – 1985
Közlemények - Szarka László: Jászi Oszkár szlovák kapcsolatai 1918 végéig V/VI 1168
1170 SZARKA LÁSZLÓ Még ennél is fontosabbnak bizonyult egy másik fejlemény: az 1907 telén cseh kezdeményezésre kibontakozó újszláv mozgalom — minden belső ellentmondás és a röpke négy-öt év alatt csődhöz vezető szláv antagonizmusok ellenére — a „reális szláv együttműködés" gondolata jegyében a század első évtizedének végén ugyancsak jelentős változásokat eredményezett. Az átgondolt cseh gazdasági és kereskedelmi politika, illetve a magyar nemzetiségpolitika iránt a szlovák vezetők részéről megnyilvánuló mind teljesebb bizalmatlanság következtében a neoszláv ideák a csehszlovák egységtörekvések felerősödése révén szintén a magyarországi szlovák mozgalom súlyát növelték meg leginkább. Jászit azonban ekkor még elsősorban nem a szlovák mozgalom politikai arculata, hanem a szlovák nemzetfejlődés sajátosságai érdekelték. Készülő nagy nemzetiségtörténeti összefoglalásának anyaggyűjtése során került kapcsolatba a rózsahegyi Makovicky-család politikailag kevésbé aktív, de széles látókörű tagjával, ifj. Peter Makovickyval.8 Jászi egy eddig ismeretlen körlevelére, amellyel 1908 végén egyszerre több szlovák és szerb értelmiségit is felkeresett, P. Makovicky alapos helyzetismeretről tanúskodó levélben válaszolt. A körlevél tartalmát éppen ennek a Huszadik Században is közölt részletes, pontokba szedett válasznak az alapján rekonstruálhatjuk könnyűszerrel.9 Az első két kérdés a nemzetiségi lakosság társadalmi szerkezetére vonatkozott. Makovicky szerint Liptóban nemzetiségi, tehát szlovák nagy- és középbirtokos éppúgy nincsen, mint ahogy föld nélküli paraszt sincs. A harmadik kérdés a közigazgatásra, a negyedik pedig a magyar tannyelvű iskolákra vonatkozott. Makovicky mindkettőt súlyosan elmarasztalja, s hangsúlyozza, hogy a nép nyelvének kizárása eleve lehetetlenné tesz bármiféle eredményes munkát. Az ötödik kérdés a választásoknál tanúsított magatartást tudakolta, a hatodik pedig a magyarság iránt táplált érzelmekre volt kíváncsi. Ez utóbbira Jászi a következő választ kapta: „Magyargyülöletről szó sincs. A nép a magyar népről már csak az ideszakadt magyar kubikusok útján (de különben is) tudja, hogy a magyar nép éppúgy sínylik, mint ő, és sajnálja a sorsát. A nép a magyart rendszerint magyar testvérének nevezi. Ellenszenvről szó sem lehet. A nép sejti, hogy a magyarosítás (a magyar tannyelvű népiskola, a magyar idézések, a magyar ítélkezés, a magyar bírósági végzések) nem a magyar népnek tudható be, hanem a politikának (az úri huncutságnak, ahogy a nép a politikát általánosságban nevezi) tulajdonítható. A megyei hatóságok s a kormány képviselőit a nép az »urakban« látja, és így természetes, hogy az ellenszenv is az »urakat« illeti." A hetedik kérdés a nemzetiségi bankok szerepét, a nyolcadik az 8 A kiterjedt Makovicky-família a legnagyobb, liptói túrót gyártó magyarországi üzem tulajdonosa volt. A család tagjai aktívan részt vettek a szlovák politikai mozgalomban, noha vezető politikai tisztséget csupán Vladimír Makovicky, ifj. Peter Makovicky (1864—1929) bátyja töltött be. A család leghíresebb tagja Dusán Makovicky volt, aki Tolsztoj orvosaként 1904-től Jasznaja Poljanában élt. 9 Adatok a nemzetiségi kérdéshez, Huszadik Század 1909. 1. sz. 76—81. A válasz valószínűleg több rózsahegyi szlovák értelmiségi véleményét is tükrözi, minthogy Makovickyékkal sokan tartottak fenn szoros kapcsolatokat.
