Századok – 1985

Közlemények - H. Haraszti Éva: Kossuth mint angol újságiró V/VI 1157

KOSSUTH, MINT ANGOL ÚJSÁGÍRÓ 1163 szeretet ihlette, de az iránt a félrevezetett nemzet iránti őszinte ragaszkodás is, ahol átmeneti otthont talált.1

0 Egy XY-al jelzett levél 1855. október 27-én érdekesen egészíti ki, illetve teszi helyére Kossuth szeptember 1-i „Több zavar" c. Ch. Attwood-hoz intézett mondanivalóját. Kossuth sérelmezte, hogy Attwood ezt mondta róla: „Az általános forradalom ösvényéről, mint a biztonság vad ábrándjáról alkotott nézeteit Oroszország kancelláriája sugallotta." XY szerint ez badarság. De Kossuth valószínűleg nincs tisztában azzal, hogy az „angol szabadsághoz tartozik, hogy csacsi emberek csacsi dolgokat mondhatnak nyilvánosan, udvariatlan emberek pedig udvariatlanságokat vághatnak közéleti emberek arcába. A jelen helyzetben, szinte nevetségesen az történt, hogy Palmerston, Mazzini és Kossuth ugyanabba a csónakba kerültek ... Ha Kossuth beváltja fenyegetéseit, és törvény elé viszi a dolgot, Ön és én, Szerkesztő úr, kényszerülni fogunk azt kívánni, hogy Kossuth ne nyerje meg az ügyét, különben közéleti embereinkkel kapcsolatos szabad szónoklatainkat éri sérelem. Valójában Kossuth érzékenysége a mi földrajzi viszonyainkra nem alkalmas. Ez Ausztria és Oroszország sajátja, ahol a cenzor vigyáz arra, hogy a sajtó a közéleti emberekről tisztelettel beszéljen. Nem alkalmazom az angol felfogást helyesen kiváló vendégünkkel kapcsolatban, ha azt mondom, hogy ha őt botor emberek megsértik, azoktól megvonjuk becsülésünket, ha rosszindulatú emberek bántják, kizárjuk őket társaságunkból, és elveszítik barátságunkat; de nem kívánhatunk törvényes büntetéseket szélsőséges esetek kivételével ... Kossuth nem nyerhet semmit érzékenységével, inkább megmutatja, hogyan támadhatják az osztrákok. Urquhart úr sajtója máris kárörvendezik, mondván, Kossuth vád alá akar helyezni „minden szúnyogot, amelyik megcsípi".11 Kossuth cikkeinek legkövetkezetesebb, talán legtüzetesebb kommentátora 1855 folyamán The Atlas hasábjain, a nyolvanegynéhány éves nagy radikális költőegyéniség, Walter Savage Landor volt. Shelley volt barátja, a forradalmak és Európa ügyei iránt állandóan érdeklődő és vitakész költő persze nem kifejezetten Kossuth cikkei iránt volt fogékony, hanem a krimi háború okozta bel- és külföldi kérdések iránt, egyszóval minden iránt, ami Kossuthot is foglalkoztatta. Már 1855. április 14-én közli The Atlas WSL április 7-i írását. Rögtön tollat ragadhatott, és a levelezés rovatban kifejti véleményét Angliáról, de főleg III. Napóleonról és jövőbeni szerepének lehetőségeiről. Nem ért egyet teljesen Kossuthtal a császár megítélésében. Összetettebbnek látja egyéniségét, és úgy ítéli meg, hogy pozitíven tevékenykedne Magyarország és Lengyelország érdekében. Április 21 -i (The Atlas 28-án közölte) írásában WSL kifejti, hogy hosszabb élet jutott osztályrészéül, mint valaha is gondolta volna, hogy ilyen jut, vagy szerette volna, hogy jusson és többet írt azóta, amióta úgy vélte, hogy 10

The Atlas, 1855. szeptember 22. 11

The Atlas, 1855. október 27-i A kifigurázás, nem pedig a megsértődés jellemezte sokszor az angol politikai sajtót. A politikai karikatúra a 18. századtól ismét virágzott Angliában. Ld. Pevsner, N.: The Englishness of English Art. London, 1976, 37.