Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
1134 SOMOGYI ÉVA Böhm megjegyzésének érdemi részére senki nem reagált. A minisztertanácson elnöklő Goluchowski egy évtized során bámulatos gyakorlatot szerzett abban, hogy a szisztéma lényegét érintő kérdéseket hallgatással mellőzve végezze a napi feladatokat. 1904—1905-ben a közös kormányzat nagyobb összegű hitelt tervezett felvenni.'24 Böhm ragaszkodott az alkotmányos előírásokhoz: ha a delegáció jóváhagyta a kölcsönfelvételt, a két kormány csak akkor folyósítsa a kért összeget, amikor a maga parlamentje jóváhagyta azt. Tisza nem osztotta Böhm és miniszterelnöke, Körber álláspontját, hogy feltétlenül meg kell várni a parlament jóváhagyását. A folyó évre minden alkotmányos jóváhagyást megelőzve nyugodtan fizethetnek az országok pénztárkészletéből. Nagyon sajnálná, ha ilyen kis összeg folyósítása gondot okozna akkor, amikor a hadsereg ütőképességéről és a Monarchia biztonságáról van szó.125 Böhmnek alkotmányos skrupulusai voltak a tervezetteljárással szemben. Persze a két miniszterelnök között nem annyira alkotmányjogi vita folyt. Nagyobb súlya volt a személyes ellentétnek meg a soha nem lanyhuló kölcsönös szemrehányásokkal teli vitának, melyik ország vállal nagyobb áldozatot a közös birodalomért. Körber azonnal visszavágott: az osztrák kormány mindenkor teljesítette a hadsereggel szembeni kötelességét. A múlt évben pl. már a parlament elé terjesztette az újonclétszámemelési tervet, de sajnos hiába, mert a magyarországi viszonyokra való tekintettel kénytelen volt visszavonni. így aztán nagyon nehéz helyzetbe került az osztrák kormány, Magyarország miatt, saját parlamentjével szemben.12 6 A vita természetesen kompromisszummal zárult: a két kormány nézeteltérését nem közlik a delegációkkal, sem a nézeteltérés okát, hogy ti. az osztrák kormány ragaszkodott volna egy olyan nyilatkozathoz; hogy a delegáció hitelmegajánlása a parlamentek jóváhagyása nélkül nem érvényes. Az 1904. évi kifizetést, amivel kapcsolatban Böhm fenntartotta elvi kikötéseit, gyakorlatiasan oldják meg. A hadügyminiszter oly kis összeget kér, hogy annak a pénztárkészletből történő kifizetését nincs értelme megtagadni — jellegzetesen napi megoldás születik az elvi kérdések megkerülésével. Böhm kétségkívül sajátos figurája a közös minisztertanácsnak. Neves közgazdász professzor, európai hírű tudós, széles körű pénzügyi és jogi ismeretekkel.127 Nem kell ragaszkodnia a miniszteri székhez, még azt is megkérdezheti, miért van szükség a közös minisztertanácsosdira, a közös egyetértésre, ha aztán a hadügyi vezetés úgyis azt csinál, amit akar. Kicsit szokatlan a hang, amint ennek a 124 GMR. 1904. április 16. GMCZ. 442; 1904. április 23. GMCZ. 443. 1904. április 23. GMCZ. 444/a; 1904. május 5. GMCZ. 445/a. 125 GMR. 1904. május 5. GMCZ. 445/a. 12(S Uo. 121 Eugen von Böhm-Bawerk (1851—1914) közgazdász, Carl Mengerrel és Friedrich v. Wieserrel a határhaszon elmélet megalapítója. Joseph Schumpeter: Eugen von Böhm-Bawerk, in: Neue österreichische Biographie, 2. Bd. Wien 1925,63—80. Albert Fuchs: Geistige Strömungen in Österreich 1867—1918 Wien 19782, 25—35.
