Századok – 1985
Tanulmányok - Somogyi Éva: A közös minisztertanács működése (1896–1907) V/VI 1105
1120 SOMOGYI ÉVA más az iratok felzete is.7 7 Itt nyilvánvalóan nem aktakezelési pongyolasággal van dolgunk, irattári aprósággal. Az a közös minisztertanács, amit a külügyminiszter hív össze a két miniszterelnök részvételével, alkotmányos intézmény, a kiegyezés hozta létre, határozta meg feladatát-jogkörét. Feladata — kissé leegyszerűsítve —, hogy a közös költségvetést és az azt indokló külpolitikai expozét a kvázi parlamenti fórum: a delegációk számára előkészítse. A két miniszterelnök, és közvetve a közös miniszterek ottani szereplését befolyásolja, hogy álláspontjukat a delegációk előtt képviselniök kell. Az a „közös minisztertanács", amit Bolfras, a császár kabinetirodájának elnöke hív összz, független minden képviseleti testülettől, az a katonai konferencia, amelyen a két honvédelmi minisztert saját kormányával szemben is titoktartásra kötelezik, még inkább. Ha a külügyminiszter által egybehívott közös minisztertanács parlamenti felelőssége csak korlátokkal érvényesült — mint arról a korábbiakban szó volt —, a katonák a gyakorlatban létrehoztak egy olyan kormányzatot, amely számára a parlamenti felelősség még közvetve, még korlátokkal sem létezett. II. Külpolitika a közös minisztertanács előtt7 8 A Monarchia külpolitikáját a századforduló évtizedében, a konzervativizmus jellemezte -— mégpedig a szó eredeti értelmében: azaz a meglévő, az adott pozíciók védelme. Goluchowski külügyminiszter elutasított egy aktívabb külpolitikát, holott a merész kezdeményezésnek voltak hívei a politikai-katonai vezetésben. Beck vezérkari főnök, akit ebben az évtizedben „Vicekaisernek" tekintettek, Calice konstantinápolyi követ, a diplomáciai kar doyenje, Aehrenthal, aki 1899-től a Monarchia pétervári nagykövete, ha bizonyos eltérésekkel is, új területek megszerzését kívánták a Balkánon, és cserében ugyanezt engedték volna Oroszországnak is. Goluchowskinak azonban az volt a meggyőződése, hogy a Monarchia nem képes nagy akciókra, hogy „Bosznia és Hercegovina a végső mértéke annak, amit a 77 1 896. február 17. KA. MKSM. Präs. 20—1/3/1896. Valószínűleg ilyen konferencia volt 1896. június 28-án KA. KM. Präs. 16—19/4, 5/1896. A konferenciára hivatkozik Krieghammer Goluchowskihoz 1896. augusztus 17. Nr. 4384. HHStA. PA. I. K. 656. C. d. M. XI—19. Hasonló értekezletet tartottak a póttartalékosok tényleges szolgálatra történő behívása, ill. az újonclétszámemelés ügyében 1902. november 1. KA. MKSM. 82—1/8/1902. 78 Az alábbiakban a Monarchiának a nagyhatalmakhoz fűződő kapcsolatát vázoljuk fel az ismert kézikönyvek alapján: F. R. Bridge: From Sadova to Sarajevo. The Foreign Policy of Austria—Hungary 1866—1914, London 1972; W. M. Calgren: Iswolsky und Aehrenthal vor der bosnischen Annexionskrise. Russische und österreichisch-ungarische Balkanpolitik 1906—1908, Uppsala 1955; Diószegi István: Az Osztrák—Magyar Monarchia külpolitikája a századfordulón, in: Hanák Péter, (Szerk.) Magyarország története 1890—1918,2. köt. Budapest 1978, Bd. 1. S. 235—261; Fritz Fellner: Der Dreibund. Europäische Diplomatie vor dem ersten Weltkrieg, München 1960; Palotás Emil: A Balkán-kérdés az osztrák—magyar és az orosz diplomáciában a 19. század végén, Budapest 1972; Haus Übersberger: Österreich zwischen Russland und Serbien. Zur südslavische Frage und die Entstehung des ersten Weltkrieges, Köln 1958.
