Századok – 1985
Tanulmányok - Hanák Péter: A másokról alkotott kép. Polgárosodás és etnikai előítéletek a magyar társadalomban (a 19. század második felében) V/VI 1079
A MÁSOKRÓL ALKOTOTT KÉP 1097 becsülése, innen a kíméletlen érvényesülésvágy, a nyilvános szereplés, a reklám különös kedvelése.5 1 Sikerorientáltsága olyan erős, hogy semmilyen eszköztől sem riad vissza, ezért tudja legyőzni a „törzsökös kalmárfajokat", a görögöt és az örményt is. Annyira anyagias, hogy egyesek „populus carnalis"-nak bélyegzik, vagyis földhözragadt, a testi örömöknek élő ember mintáját látják benne.5 2 Ebből a sztereotípiából következik a másik: a zsidónak nincs etikája, illetve kettős etikája van. Az ellenszenv, amely kezdetben az üzleti morálra, a „gseftelésre" irányult, hamarosan átterjedt a jogérzék fogyatékosságára, a jogrend semmibevételére, majd általános morális elítéléssé növekedett.5 3 A zsidóság, különösen a nagyvárosi elem, a jómódú polgárság és az értelmiség nem tiszteli a családot, rombolja az ősi szokásokat, a tekintélyt, a családi életet.5 4 Mindebből következett a „zsidó" mentalitásnak a „magyarétól" való minőségi különbözősége. Izgága újítás- és feltünésvágy, szemérmetlenség, sikerorientáltság, minden létező érték kritikája, erkölcstelenség, szemben a magyarra jellemző fontolva haladással, férfias szemérmességgel, hagyomány- és tekintélytisztelettel, mély vallásos erkölcsiséggel — és élhetetlenséggel. Hogy a zsidósnak minősített tulajdonságok mennyiben egy erősen polgárosult, urbánus társadalom jellemvonásai voltak, erről keveset elmélkedtek a magyar konzervatívok, jóllehet hasonló érzülettel szóltak, mint láttuk, a hollandus és ánglius „business-spirit"-ről, hasonló irtózattal ítélték el a francia dekadenciát, a párizsi erkölcsi fertőt is. Amit más asszimilánsoknál, így az Amerikába vándorolt magyaroknál természetes jelenségnek fogtak fel, a kettős kötődést — a kettős kultúrát —, azt a zsidók esetében valaminő különleges „faji szolidaritás" terhére róttak.5 5 A zsidó jellemkép motivációja E fő vonásokban, bár nagy hangsúly- és tónuskülönbségekkel, a közvéleményformáló vezető rétegek egyetértettek. Jelentős eltérések mutatkoztak azonban a zsidó jellemvonások eredetének, okainak magyarázatában. A magyarázatokat és az érveket három fő csoportba sorolhatjuk, s talán azt is mondhatjuk, hogy az érvcsoportok nagyjából megfelelnek valóságos társadalmi irányzatoknak, amelyek a zsidósághoz való viszony minősége, az előítélet erősségi foka szerint alakultak. " Uo. Ritoók Emma hozzászólása. 135. 52 Szörényi, i. m. 15. 53 Zsidókérdés. HSz. 1917. II. Radisics Elemér és Ravasz László hozzászólása. 122—123. és 127—128. 54 Az újkonzervatív agráriusok álláspontját kifejti folyóiratuk beköszöntője. Szabadság és egyenlőség. Magyar Gazdák Szemléje, 1896.1. 3., 7. — Károlyi Sándor: A mozgó tőke egynémely hatásáról. Uo. 1897. I. 328. 55 Az asszimiláció szükségszerű közbülső fokozataként tekintett kettős kultúra, kettős kötődésre: Magyarország története 1890—1918. Szerk. Hanák Péter és Mucsi Ferenc. Bp. 1978. 418—419., 464., 466—467. — Péter Hanák: Ungarn in der Donaumonarchie. Wien — München — Budapest. 1984. 305—310.
