Századok – 1985
Tanulmányok - Hanák Péter: A másokról alkotott kép. Polgárosodás és etnikai előítéletek a magyar társadalomban (a 19. század második felében) V/VI 1079
A MÁSOKRÓL ALKOTOTT KÉP 1095 alapján. Nagyon valószínű, hogy a primitívségre, elzárkózásra, az erős tradicionalizmusra, a kiválasztottságtudatra vonatkozó vélemények időben a bevándorlók első nemzedékére, típusban az ortodox közösségekre, a Galíciából közvetlenül beözönlő jiddis nyelvű friss bevándoroltakra illik, az intelligenciát, a szellemi fölényt, az alkalmazkodást, a magyar nacionalizmust hangsúlyozó vélemények pedig az asszimiláltakra vonatkoztathatók. Ezt támasztja alá a századforduló neves antiszemita közírójának leírása az északkeleti régió zsidóságáról. „Nem tanul, nem művelődik, nem mosdik. Csinálja az üzletet és a gyereket... Hangosan imádkozik és némán csal." Élelmes és szemtelen, mint a veréb.4 2 A két háború közti időszak antiszemita „szakértője" szerint a zsidóság a 19. század elején elzárkózó, „külsejében szennyes, műveltségben szörnyen lemaradott népréteg".4 3 Akkor még félénk és alázatos, kaftános „bátyus" zsidó, ahogyan a népképzelet látja, és ahogyan a népszínművek szerepeltetik. Ez a típus, főként a meg-megújuló galíciai bevándorlások következtében, a 20. század elején is létezik, szívósan tovább él ortodox közösségeiben, amelyekben az emancipáció ellenére fenntartja az elzárkózó gettó-lét formáit és szabályait. A gettó-zsidóhoz — akár magyar, akár német, lengyel, szlovák vagy román környezetben él — babonás képzetek fűződnek, a titokzatosság aurája veszi körül. Ő maga az idegenség megelevenedett szimbóluma, a xenofóbia klasszikus tárgya: különös, szokatlan az öltözéke, idegen a nyelve, a vallása, a szokásai. Ügyes, mozgékony, sokat utazik, még többet beszél. Belelátható a misztikus „bolygó zsidó" alakja, aki megtagadta isten fiát, aki soha nem nyugszik, nem pihen, mezítláb jár, ért minden nyelven, nincs pénztárcája, de a bőre alatt is pénz van.4 4 Idegenségét tetézi s a xenofóbiát felszítja, hogy nem úgy él és dolgozik, mint a környezete. Nem földműves, nem végez kétkezi munkát (ami az „úri középosztály" részéről igencsak képmutató kifogás), hanem túlnyomórészt kereskedik, üzletel, ergo csal, hiszen a konzervatív nemesi világképben az „üzletelés" csakis csalfaságon alapulhatott.45 Kettős etika vezérli, a kereszténnyel szemben minden bűntettre, még a rituális gyilkosságra is képesnek tartja őt a babonás előítélet. Az előítéletet az sem oldja fel, ha a zsidó kilép a virtuális gettóból, ha polgárosodik és magyarosodik. A civilizálódás és a gazdagodás éppenséggel a csalással szerzett vagyon bizonyítéka. Az antiszemita jellemkép szerint az asszimilált zsidó csupán ruhát és nyelvet cserél, de 42 Bartha Miklós: Kazár földön. Bp. 1939. 78. 43 Kolosváry-Borcsa Mihály: A zsidókérdés magyarországi irodalma. A zsidóság szerepe a magyar szellemi életben. Bp. 1934. 15. 44 Uo. 16—17. — Dr. Szörényi Andor: Zsidó fajiság, zsidó lélek. Egyedül vagyunk. 1939. február— március. Különlenyomat, 3. 45 Vajda János: Polgárosodás. Vajda János összes művei. Bp. 1949. 1124—1125. Vajda e pamfletjében elkeseredetten birálja nemesi kortársait, akik csak annyit tudnak üzletről, kereskedelemről, hogy a kalmár nem lehet más, mint „tetőtül talpig megrögzött gazember". A helyzet egy emberöltővel később sem sokat változott. A tekintélyes Magyar Szemle cikkírója a kereskedelem lényegét a csalárdságban látja, s örül, hogy Magyarországon még nem fejlődött ki hatalmasan a gyáripar és a nagykereskedelem. Mester Mihály: Magyar kereskedelem. Magyar Szemle, 1895. április 28. 2*
