Századok – 1985
Tanulmányok - Hanák Péter: A másokról alkotott kép. Polgárosodás és etnikai előítéletek a magyar társadalomban (a 19. század második felében) V/VI 1079
1092 HANÁK PÉTER erényét, amelynek 19. századi szinonimája a gavalléria volt. A bőkezűséget a rohamosan elszegényedő kisbirtokos és birtoktalan nemesség is kötelezőnek tartotta életvitelében, még akkor is, ha a gavalléria önpusztító pazarlásba, hiú látszatok hajhászásába torkollott is. A lovagi ősöktől örökölték az újkori kisnemesek a virtust is, amely az idők rendjén ugyancsak jelentésváltozáson ment keresztül: a lovagi erényből mindinkább a külsődleges vakmerőség, erőfitogtatás maradt meg, és a becsület, amelynek Európa-szerte kötelező és elfogadott kódexe alakult ki a nemesi magatartást illetően. A nemesi önkép a szabadságot és egyenlőséget hirdető liberalizmus korában az idealizált paraszt egynémely vonásával egészült ki. A gazdálkodó magyar embert a föld szeretete, a becsület szentsége és mindenekelőtt: az üzletelés, a spekuláció elutasítása és megvetése jellemzi. A magyarságból — úgymond — hiányzik az üzleti szellem, a vállalkozás, a spekuláció, mégpedig nemcsak a tőzsdei, hanem filozófiai absztrakció képessége, nem misztikus, nem kedveli a filozófiát, sem a szöveg nélküli instrumentális zenét.3 3 A „magyar" nyílt, egyenes, becsületes, távol áll tőle a forradalmiság, az összeesküvés, a titkosság. A 19. századvégen a magyar magatartásnorma kódexe, sőt a magyar jellem valóságos esztétikája született meg.3 4 Az országban együtt élő más népek és az asszimiláns polgárság most már ehhez a nemesi eredetű nemzetkarakterhez viszonyítva nyerték el a magyar közvéleményben megrögződött jellemképüket. A hiányzó magyar tulajdonságok értékredukciója: a német jellemkép A magyar közvéleménynek a német karakterről alkotott képe erősen differenciált, s a típushatárok nagyjából ugyanott húzódnak, ahol a már ismertetett karikaturisztikus ábrázolásoknál. A szépirodalomban és a sajtóban sokszor bemutatott, kigúnyolt külön típust alkot az osztrák — vagyis kaiserlich-königlich nemzetiségű — tisztviselő. Ő a bürokrata Beamter, olykor a hatalom gőgös képviselője, olykor egyszerű rendőrügy nők, besúgó, néha a jozefinizmus szellemét megtestesítő civilizátor — ám minden esetben: magyarellenes. A hazai közönség rajta tölti ki dühét a „hivatal packázásai" miatt, gúnyolja a felfelé alázatoskodó, lefelé hatalmaskodó hivatalnok kétlelküségét, a szabályokhoz kötődő, aktákon rágódó szűklátókörűségét, az aprólékos rendszerességét, amely a hivatalt nem az úrhoz méltó ,,nobile officium"-nak, az uralom egyik formájának, hanem az államüzem parányi részének, esetleg csupán pénzkereseti forrásnak tekinti. Az általános ellenszenv csak a kiegyezés után oldódott, 33 Az új nemzetkarakterológia megalapozó esszéje: Beöthy Zsolt: A magyar irodalom kis-tükre. Bp. 1896; a téma kompendiuma a Mi a magyar c. kötet. Szerk. Szekfű Gyula, Bp. 1939. — Témánk szempontjából érdekes tanulmány Kiss Sándor: Zsidó fajiság — magyar fajiság. A Cél, 1918. 1—2. sz. és különlenyomat, Bp. 1918. 34 Pékár Károly: A magyar nemzeti szépről. A magyar géniusz esztétikája. Bp. 1906.
