Századok – 1985
Tanulmányok - Hanák Péter: A másokról alkotott kép. Polgárosodás és etnikai előítéletek a magyar társadalomban (a 19. század második felében) V/VI 1079
A MÁSOKRÓL ALKOTOTT KÉP 1083 adja elő „tűnődéseit". Ő az okos, a csavaroseszű „rokonszenves" zsidó.7 A századvégen egyre erősödő antiszemita tábor másként rajzolja meg ugyanezt az alakot. Az ő sajtójukban már a bátyus zsidó is rút és haszonleső, a meggazdagodott pedig legszelídebb formájában is visszataszító shylock-i figura. Vaskos, görbe orr, nagy száj, nagy fül, gyapjas haj, kócos hajtincs (pajesz) vagy az azt helyettesítő pofaszakáll, tömzsi, kövér törzs, rövid, görbe láb, durva kéz, s ami a legjellemzőbb: az arcon a bírvágy és a haszonlesés ördögi vigyora.8 Mögöttük és köröttük az áldozatok szánalmat keltő mellékalakjai. A torzábrázolások, amelyeket német élclapokból importáltak, sokféle változatban is egylényegűek maradtak. Akár zsidósüveget, hosszú hajat és pajeszt viselt, akár kappedlit és sűrű göndör szőrzet borította fejét-arcát, akár cilinderben pompázott, kopaszon és borotvált arccal — minden formában valami animálisat vagy démonikusat fejezett ki: a rontás és pusztulás szelleme kísértett benne, ezt sugallta a torz fül, orr, száj, a szolgálatkészen alattomos vagy cinikusan fölényes, vagy hátborzongatóan ragadozó vigyor, amely az antiszemita karikatúrákon fellelhető. A bátyus zsidótól a Rothschild báróig a zsidó kétségtelenül civilizálódik, de lényege nem változik, sugallják már a puszta külsőségekkel is e torzrajzolatok.9 A mindenütt és mindennel „gseftelő", kíméletlen zsidó a közép-európai antiszemita sajtóban rögződött a kopasz, szivarozó, hájas-pocakos tőkés sztereotípiájává, aki tömött pénztárcájával, arannyal teli erszényével e német, osztrák és magyar lapokból masírozott át a Stürmer és más fasiszta lapok hasábjaira, és onnan egyenesen a megsemmisítő lágerekbe. A zsidókép néhány évtized alatti megváltozására — és egyúttal az antiszemitizmus mélyebb okaira — szemléletesen világít rá a magyarországi klerikálisok élclapja, a Herkó Páter. A 19. század közepének bátyus zsidaja még szerény, alázatos kéregető, akivel foghegyről beszél a vidéki kúria nemesi birtokosa. A századvégen azonban fordult a kocka. A bátyus zsidóból földbirtokos lett, az elárverezett kúria új gazdája, aki immár vitézkötéses zubbonyban és nadrágban, fölényesen pipázva lekezeli a lecsúszott dzsentrit.1 0 Beszéd és mentalitás Az idegen, legyen külföldi, vagy egy ország más nemzetiségű honpolgára, a külsőségeket lassacskán uniformizáló polgári korban mégsem annyira az alkatról és az öltözetről, hanem a beszédről ismerszik meg. A hangképzés és a hangsúly, a szókincs, a 7 A kép: Borsszem Jankó, 1894. okt. 14. 11. — A figurára: Der si. im. 16—18. — Buzinkay, im. 28., 37., 68. 8 A kép: Herkó Páter. 1895. július 1. 9. 9 Uo. Juda-pesti buleváron. 1894. július 29. — A khóser liberálizmus apotheózisa. 1894. nov. 11.— Haas és Deuts Mikulás. 1894. dec. 9. — Az új liberális kultúra. 1895. július 1. 10 Uo. A dzsentri nem pusztul. 1894. okt. 7.
