Századok – 1985

Tanulmányok - Hanák Péter: A másokról alkotott kép. Polgárosodás és etnikai előítéletek a magyar társadalomban (a 19. század második felében) V/VI 1079

A MÁSOKRÓL ALKOTOTT KÉP 1081 csoportot". Az asszimilánsok iránt a magyar vezető rétegek racionális érdekmotivációja és érzelmi befogadókészsége ambivalens volt. E két kisebbség, illetve „máscsoport" példáján tehát az előítéletformálódás társadalmi-politikai differenciálódása is, időbeli változása is jól megfigyelhető. Az illusztráció A magyar élclapok ősforrásai valahol Angliában és Franciaországban erednek, valószínűleg az angol Punch és a francia Chiarivari lehetett az 1840-es években indult magyar lapok mintája. Legnagyobb és közvetlen hatást azonban a csaknem egykorú rokon, a budapestihez társadalmi jellegben és szellemben is közel álló berlini képesrajzos élclapok, a Fliegende Blätter és a Kladderadatsch gyakorolták2 (Kaspar Braun, Wilhelm Busch figuráinak nyomai világosan felfedezhetők).3 A német archetípus, a Német Miska voltaképpen sok elemből összeolvasztott „össznémet" figura. Benne van az „osztrák sógor", a német földről importált, „svábnak" nevezett paraszt-telepes s a régi hazai „purger" is. Társadalmi és történeti plaszticitását csak ellentétpárjával, Magyar Miskával együtt és vele szemben nyeri el. Amíg ez utóbbi jó vágású, kissé testes legény, vitézkötéses mentében, csizmában, tollas kalpagban, addig német ellentétpárja jelentéktelen, nyápic alak. Arca sima, nincs hegyesre pödört bajsza, keze-lába vékony. Ruházata a német térdnadrág nadrágtartóval és mellény — vagy melegben csak ing, fején a jellegzetes bojtos német sipka, a „Zipfelmütze", lábán papucs.4 Eme alaptípus megemelt, karcsúsított, intellektualizált válfaja az úri elithez tartozó bürokrata. Ez a figura többnyire ösztövér, talán a Habsburgokra emlékeztető tojásdad-keskeny arccal, szenvtelen, hűvös arckifejezéssel, tömpe vagy nyomott krumpliorral, „miniszteriális" pofaszakállal, vagy dús, ferencjóskás körszakállal; olykor az enervált intellektualizmus jeleként: borotvált arccal. Karja, lábszára vékony, hosszú, ruházata a hivatali rangnak megfelelő, de nem igazán elegáns: zsakett, csíkos vagy sima világos nadrág, ingmell, keményített ingnyak, csokornyakkendő, vagy széles nyakkendő tűvel; lábán városi félcipő, lakkcipő, puha csizma. A szabványos bürokrata kopasz, vagy gyérhajú, cvikkeres (pápaszemes), szivarozik vagy cigarettázik. Már külső tekintetre is józan, kedélytelen, szigorú, ellenséges és ellenszenves.5 A Német Miska archetípusból nőtt ki a városi „purger" alakja is. Ő már inget, mellényt, zakót vesz fel, kravatnit köt, de fején a hagyományos „Zipfelmütze" 2 Dersi Tamás: Századvégi üzenet. Sajtótörténeti tanulmányok. Bp. 1973.7—12. — Bu zink ay Géza: Borsszem Jankó és társai. Magyar élclapok és karikatúrák a XIX. század második felében. Bp. 1983.6., 36. 3 Das dicke Busch-Buch. Kiad. Wolfgang Teichmann. Berlin. 1982.e. Vö. a „Bildergeschichten" és a korabeli magyar élclapok figuráit. " * Buzinkay i. m. a „Kísérletek" c. kép a 17. oldalon. 5 Uo. Osztrák bürokrata típusok a 20. oldalon.