Századok – 1985
Folyóiratszemle - Wyrobisz Andrzej: A lengyel nemesség állásfoglalása a városokról a 17. század első felében IV/1070
1070 FOLYÓIRATSZEMLE A nők biztonsága a 15. századi társadalomban csak viszonylagos. 1427-1433 között 51 erőszakos cselekedetet követtek el ellenük, ez az összes bűntények 10%-a. A nők bántalmazásának leggyakoribb módja a verés; rögtön ezután következik a nőrablás és a nemi erőszak, spontán vagy előre megfontolt szándékkal. A férfi hirtelen fellángolása, a nő megkívánása nem mindig végződik a legrosszabbul: a kis cselédlány kiáltozása felveri a házat s a tüzes férfit lefülelik. Súlyosabb probléma a bandákba tömörült fiatalemberek által elkövetett nemi erőszak kérdése. Nemcsak a banda belső szerkezetének vizsgálata lehet figyelemre méltó - a bűnözés az összetartóerő, de bomlasztja a csapatot a vetélkedés -; hanem társadalmi szerepe is. A társadalomból kiábrándult, csalódott fiatalemberek útja nemegyszer vezet az efféle bűnöző csoportokhoz. A szegények pedig sokszor nem is gondolhatnak házasságra, hiszen maguknak sem volt meg a mindennapi betevő falatjuk. A férfiak által elkövetett nőkkel szembeni bűncselekményeket a bíróság igen keményen büntette. Érdekes, hogy itt is a családon belüli verekedés, testi sértés, erőszak a legsúlyosabban latba eső bűn: a férjeket, fivéreket ilyen esetekben a legszigorúbb pénzbírság sújtja és börtön várja. A szerző további kutatásaiban a középkori városi bűnözés teológiájának és szociológiájának vizsgálatát tűzte maga elé. (Revue Historique 1984 január-Március; 25-46. old.) S.M. ANDRZEJ WYROBISZ: A LENGYEL NEMESSÉG ÁLLÁSFOGLALÁSA A VÁROSOKRÓL A 17. SZ. ELSŐ FELÉBEN Krzysztof Opalinski (1609-1655) a 17. század közepének tipikus lengyel arisztokratája volt. Jelentős birtokkal rendelkezett - 3 várossal, 75 faluval, a részbirtokokat nem számítva -, 1637-től poznani vajdaként a királyság legtekintélyesebb szenátorai közé emelkedett. Társadalmi állása lehetővé tette, hogy külföldi egyetemekre járjon - ennek állomásait Louvain, Orléans és Pádua jelzik -, tanulmányai azonban sem tartósak, sem elmélyültek nem voltak. Ami Opalinskit társai közül kiemelte, az az 1950-ben publikált munkája. ,,A városok növelésének és fejlődésének eszközeiről a róluk való rossz bánásmódról". Opalinski munkáját a történetírás már többször is feldolgozta. Feltárták forrásait: az 1648-ban Krakkóban kiadott névtelen „Értekezés a lengyel városok növekedéséről és fejlődéséről" c. munkát, valamint az olasz Giovanni Bottero 1589-ben készült könyvét: ,Д városok nagyságának okairól". A történetírás állásfoglalása azonban végül is igen eltérően alakult. Opalinskit tartották mind széles látókörű felvilágosult egyéniségnek, mind zavart keltő karrieristának. E véleménykülönbségek okát elsősorban abban láthatjuk, hogy a lengyel arisztokrata az általa megismert különféle nézeteket maga sem tudta egységes rendszerbe foglalni, így eszméit nagyon is eltérő módon lehet értelmezni. A tanulmány szerzője nem az eddigi történetírókat kívánta felülbírálni, amikor Opalinski művét újra elővette. Célja inkább az volt, hogy véleményeik ellentmondásait próbálja feloldani azáltal, hogy igazolja, mennyire ellentmondásos a nagy-lengyelországi nemesség állásfoglalása a városok ügyében. A tanulmány megírására a 17. századi arisztokrácia kutatásának új eredményei ösztönözték. A poznani vajda művének alapvető célja, hogy bemutassa, miként lehet a városok fejlesztése révén egy birtok jövedelmeit növelni. Ez a szándék jól megfelelt a 17. századi lengyel nemesség érdeklődésének a városok iránt, amit a majorsági gazdálkodás kezdődő válsága váltott ki. Opalinski figyelme azonban nemcsak a magánkézben levő városokra terjedt ki, hanem a királyi városokra, továbbá az uralkodó s az országos főméltóságok székhelyére is. A sztarosztákat nyíltan megvádolta, hogy elnyomják a gondjaikra bízott királyi városokat. Maga is hajlott arra, hogy Lengyelország egész elmaradottságát a városok gyengeségére, fejletlenségére vezesse vissza. Véleménye szerint egy várost
