Századok – 1985

Történeti irodalom - Nagy András: Savonarola-kísérlet (Ism.: Bellér Béla) IV/1045

TÖRTÉNETI IRODALOM 1045 hiszen ez a nagyszabású fordítói tevékenység elválaszthatatlan Aquinói Szent Tamás nevétó'l. Az eleddig ismert legrégibb metrumos hexameter sorunk Horváth János szerint húsz évvel korábbi Sylvester Jánosénál (555.), és a szent apostolok méltóságáról szóló Könyvecskéből való. Egy Lucanus-sor ölti magára először a magyar hexameter redó'zetét: „Mely nagy volt Róma: az ő romlása jelenti." A Szeptember végén c. Petőfi-vers viszont nem magyaros (517.), hanem nyugat-európai anapesztikus versnek tekintendő. A nyomda dicséretet érdemel az idegen - elsősorban a latin -szavaknak ma már olyan ritka, pontos szedéséért. A hibák (615, 618.) elenyészők. Balázs János könyve minden bizonnyal sokatmondó és vonzó olvasmánya lesz a nyelvtudomány iránt érdeklődő laikusoknak is. A történészek számára pedig nélkülözhetetlen kézikönyv, amely azt a feladatot rója rájuk, hogy olyan mértékben igyekezzenek elsajátítani a nyelvtudomány eredményeit, amilyen mértékben magáévá tette Balázs János a történettudomány vívmányait Bellér Béla NAGY ANDRÁS: SAVONAROLA-KÍSÉRLET „Gyorsuló idő sorozat". Magvető Könyvkiadó, 1982. 154 1. Savonarola egyik legérdekesebb és legtitokzatosabb jelensége a quattrocentonak, a 15. századnak. Egymással ellenkező mozgalmak, reformáció és ellenreformáció találták meg benne közös szellemi ősüket. Luther mártír-elődjét tisztelte benne, de XIV. Benedek pápa is szentté akarta avatni. Az utókor szélsőséges állásfoglalásain a kortársak természetesen még túltettek. Marsilio Ficino rajongott érte; halála után azonban már az Antikrisztust vélte felismerni benne. Michelangelo menekült diktatúrája elől, élete végén azonban - Raffaellóval együtt - művészetével belopta Savonarolát az épülő Szent Péter-bazilikába. Pico della Mirandola és Angelo Poliziano egyre inkább bűvkörébe kerültek. Ahhoz képest, hogy Savonarola a maga életében és még inkább halála után jel volt, amire esküdtek, és aminek ellentmondtak, a hazai közvéleményt kevéssé foglalkoztatta. A róla szóló utolsó jelentős munka, Piero Misciatelli Savonarola с. könyve majdnem fél évszázaddal ezelőtt, 1936-ban jelent meg. Nagy András pompás kis történelmi esszéje tehát nemcsak a Savonarola-kutatásban tátongó űr kitöltésére vállalkozott, hanem egyben arra is, hogy az eddiginél hitelesebb és meggyőzőbb képet fessen a szentség és az eretnekség végletei között elhelyezett hőséről. Savonarola életútja az Esték „progresszív kényuralmával" kormányzott fejedelemségből, Ferrarából kanyarodott elő 1452-ben. Családja polgári értelmiségi szinten élt. A kínálkozó, bár kevéssé differenciált szerepek: az udvari ember, a művész, a világi tudós, az orvos jelmezei közül Girolamónak az utóbbit kellett választania. így került nagyapja nyomdokain a helybeli egyetemre. És itt érte a „kudarcorientált" (18.) Savonarolát az első kudarc. Az arisztotelészi filozófia annyira idegen volt tőle, hogy a költészetben, a zenében és egyre inkább a vallásban keresett menedéket. Megszökött Ferraiából, és 1475. április 26-án felvéteti magát a bolognai domonkos kolostorba. A maga korában egyre inkább előretörő pénzvágy — hatalomvágy - szexualitás triumvirátusa helyett a szegénység - tisztaság - szeretet isteni háromságát választotta. A kudarc azonban itt is sarkában volt. Savonarola mint hitszónok megbukik. Rendje 1481-ben szülővárosában, Ferrarába irányította vissza, hogy az ottani egyetemen fejezze be tanulmányait, és prédikáljon. Itt találkozott először Pico della Mirandolával, itt csillant föl először a radikális, egyházjavító humanista és a radikális, egyház- és világjavító domonkos szerzetes szövetségének lehetősége. 1482-ben mindketten Firenzében voltak, amely egyre inkább nem csupán Itália, hanem az egész világ szellemi központjának érezte magát. Itt ismerkedett meg Savonarola Marsilio Ficino neoplatonizmusával, amelyet a mester filozófiából általános teológiává igyekezett átformálni. Savonarola órája azonban még mindig nem jött el. A barát mint hitszónok Firenzében is megbukott. Firenzéből 1484—85-ben San Gimignanóba küldték böjti prédikátornak. Az egyház meg-