Századok – 1985
Közlemények - Péter Katalin: A bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon a 16. század második felében IV/1006
1022 PÉTER KATALIN A lutheri és kálvini tanítások értelmében azonban mindez természetes lenne, hiszen sem az evangélikus, sem a református egyház lényéhez nem tartozik hozzá a hívek bibliaolvastatásának törekvése. Az erasmista kezdeteket figyelembe véve csupán azt kellene megállapítani, hogy a magyarországi protestantizmus Luthernél valamivel később adta fel a bibliaolvasás mindenkinek szóló programját. Károlyi Gáspár azonban meglep. Negyven évvel azután, hogy Kálvin értelmetlennek minősítette az egyéni bibliaolvasást, és csak a templomba összejött gyülekezetekben ismerte el a hasznát, a magyarországi református esperes a maga hatalmas, kezelhetetlen bibliájában így ír: „nemcsak azt akaija Isten, hogy papok olvassák a Szentírást, és az község azoknak szájokból hallja, hanem azt is akaija, hogy az Ó- és Újtestamentum Könyvei minden nemzetségnek nyelvén legyenek, és azokat olvassák, hányják -vessék mindenek, szegények, gazdagok, kicsinyek, nagyok, férfiak és asszonyi állatok. Mert az Isten egyaránt minden rendbéli embereket akar idvöziteni." Aztán még külön is hangsúlyozza: „nemcsak itt hallgassátok az mit mondunk, hanem mikor otthon vagytok is, a Szentírást olvassátok."7 5 És Károlyi Gáspár Magyarországon nem kivétel, mert a bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Pesti Gábor óta megszakítás nélkül benne volt az egyre terebélyesedő bibliafordítási kötetek előszavaiban. Heltai Gáspár például mint lutheránus írja A Biblia Első Részé-ben: azért végezte el a fordítást, mert „sok jámbor kivánnája, hogy e Szent Bibliát magyar nyelven olvashatnája",7 6 Melius Juhász Péter, a legszigorúbban helvét hitvallású szerint azért kell a fordítást elvégezni, mert „a Jehova miveli, hogy a magyarázó és csicsszopó gyermekek az oroszlán, a párduc, farkas, medve természetű kegyetleneket az ökör, önő, ju, természetire szoktatják".77 * A magyarországiak ragaszkodása a bibliaolvasás erasmusi programjához nemcsak azért feltűnő, mert ily módon eltérnek az eredeti protestáns szabályozásoktól, hanem azért is, mivel ellentmondanak maguknak a magyarországi hivatalos egyházi tanításoknak. Mert a hazai egyházkormányzati írásokban ugyanaz az álláspont, mint az egyházszervező Luthernél vagy általában a kálvinistáknál. A hívek bibliaolvasásáról semmilyen rendtartásban, sehol nincs szó. A lelkészek Magyarországon is hirdetik, prédikálják és tanítják, a hívek pedig hallgatják, befogadják és megtartják a Szentírásba foglalt evangéliumot. A külföldről teljes vagy töredékes szövegükkel behozott káték vagy hitvallások mellett ilyen értelemben szólnak a magyarországiak saját szavai is, ha az egyházkormányzatról hivatalosan van szó. A Báthori György uradalmaiban élő lelkészek kötelességeiről intézkedik például a határozat bevezetéseként a második erdődi zsinat 1555-ben. Eszerint a papok Isten után az egyháznak tartoznak engedelmességgel, és az „egyháznak van joga az evangélium teijesztésére és fenntartására".7 8 Az első pont pedig kimondja: a lelkipásztorok 75 RMNy 652. 4 V - 5. 16 RMNy 90. 7 7 RMNy 205. 78 A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései. Szerk. Kis Áron. Bp. 1881. 33.
