Századok – 1985
Közlemények - Péter Katalin: A bibliaolvasás mindenkinek szóló programja Magyarországon a 16. század második felében IV/1006
1012 PÉTER KATALIN egyet azokkal, akik nem akarják, hogy a népnyelvekre lefordított Szentírást az együgyűek olvassák, mintha bizony Krisztus olyan homályosan tanítana, hogy alig néhány teológus legyen képes megérteni, vagy mintha a keresztény vallást az védené, ha nem ismerik."2 5 Aztán még nagyon sokszor leírta ezt a gondolatot. A bibliamagyarázat mindenkire vonatkozó joga ugyancsak az 1516-i iratban van megfogalmazva. Erasmus így írja: „Mindenki közös vallását miért korlátozzuk kevesekre? Mivel a keresztség egyenlően minden keresztény számára közös . . . mivel a többi szentség, végül azok jutalma, az üdvösség, egyenlően illet mindenkit, nem való a tanításokat azon kevesekre bízni, akiket ma a nép teológusoknak vagy szerzeteseknek nevez..."26 A Máté evangéliumához írt magyarázat előszavában pedig ez áll: ha a papok hamisan tanítanak, nem kell hallgatni őket, hanem mindenki „magános olvasással" építse a maga lelkét.2 7 Pontosan úgy ír a papoknak a vallás dolgaiban mindent megítélő hatalma ellen és a hívek jogaiért, ahogy valamivel később Luther teszi. Erasmus gondolatainak feltűnése az első reformátornál olyan nyilvánvaló, hogy bárki mást erasmistának neveznének ennyi hasonlóság miatt. Így azonban, hogy Luther tanításai nyomán új egyház szerveződött, Erasmus pedig — akármilyen nagynak tartják is — egyszerűen tudós maradt, a sok gondolati rokonság a Luther Mártonról szóló irodalom talán legkényesebb problémájává alakult. Van, aki Luther teológiáját az Erasmusszal folytatott vitákból eredezteti, de tárgyalják az első reformátor kapcsolatát a humanizmussal úgy is, hogy Erasmus nevét nem említik meg. A mai kutatók a kortársakhoz hasonlóan vitatkoznak. Mintha nem lenne a véleményeik között középút: vagy teljesen tagadják az erasmusi és a lutheri eszmék összefüggését, vagy minden ítéletüket a két nagy személyiség gondolati rokonságára építik.2 8 Magam Luther működésének első korszakától nem vitatnám el az erasmista meghatározást. Úgy tűnik, így lenne értelmes, mégpedig nem egyszerűen azért lenne az erasmusi jelző használata indokolt, mert a nagy humanista sok ötlete megjelenik a reformátornál, jóllehet eléggé elgondolkoztató ilyen szempontból az a, tény, hogy a kortársak a munkáikat időnként összekeverték.2 9 Még a Luther fellépése utáni első idők kölcsönös rokonszenvét sem tartom perdöntőnek, hiszen a két nagy egyéniség magatartása a világ és az egyház dolgaival szemben kezdettől alapvetően eltérő volt. Erasmus például a bibliaolvasás mindenkinek szóló programját kidolgozta ugyan, de esze ágában sem volt a bibliát a maga nyelvére lefordítani; nem is beszélt soha hollandul. Luther az anyanyelvű biblia fontosságát felismerte, elvégezte tehát a szerinte lehető legjobb fordítást; a németek első nyelvművésze lett belőle. És ez a példa általában jellemző az attitűdjeik különbözőségére: Erasmus jószerivel gyakorlati következmények nélkül gondolkodott, Luther eszméi lehetőleg gyors megvalósítására tört. így maradt Erasmus a római katolikus egyház belső kritikusa, és ezért alapított új egyházat az első reformátor. 25 LB 6. * 12. 26 LB 6. * 13. 27 LB 7. * 3. 2 'Knaake, Dieter: Voruntersuchung WA VI. 381. ssk.; Kohle, Ernst: Luther oder Erasmus: Luthers Teologie in der Auseinandersetzung mit Erasmus 1-2. köt. Basel. 1972-1978. 2'Loewenich, Walther: Martin Luther. Der Mann und das Werk. München, 1982. 252. skk.
