Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Sípos József: A Kisgazdapárt és a Bethlen-kormány kezdeti tevékenysége 658
A KISGAZDAPÁRT ÉS A BETHLEN-KORMÁNY 677 Nagyatádi Szabó sok erőt, önbizalmat sugárzó, „különös élű nyilatkozata" nagy feltűnést keltett a politikai körökben. Másnap élénken tárgyalták az Országház folyosóin. A parlamenten kívüli politikai körök is meglepetéssel és érdeklődéssel fogadták.6 9 A magyar uralkodó osztályok e csoportjait nyugtalanította a Nagyatádi Szabóék mögött álló paraszttömegek osztályöntudatra ébredése, szervezettsége. Úgy vélték, hogy a legközelebbi választásokat a parasztság tömegei fogják eldönteni, s ezzel a rendszer jellegének formálásában is döntő szavuk lehet.70 A nagygyűlés után a Kisgazdapárton belüli ellentétek tovább éleződtek. Az újkonzervatív-agráriusok ugyanis — az egységes párt létrehozását előkészítendő — szerették volna elérni a liberálisok ellenzékbe szorítását. Ennek érdekében Nagyatádi Szabóra is politikai nyomást igyekeztek gyakorolni. A nemzetgyűlés 23-i ülésén az újkonzervatívagráriusok egyik vezetője, Vasadi Balogh György támadásnak is beillő módon tette szóvá, hogy Nagyatádi Szabó még nem mondta el a földművelésügyi minisztérium programját. Ugyanezen az ülésen Dánér Béla, a párt Gömbös-csoportjához tartozó, fajvédő képviselő követelte, hogy az antiszemita megjegyzéseit kifogásoló Orbók Attila és a liberálisok üljenek át az ellenzékhez. Orbók tiltakozott és kijelentette „Ólmosbottal nem akarok politikát csinálni, mint ön!" Berki Gyula, a pártvezér barátja, a párt másnap megválasztott igazgatója ugyancsak visszautasította Dánér támadását.7 1 A Kisgazdapárton belül kialakult ellentmondásos helyzetet a liberális csoport egyik vezetője, Rupert Rezső a Világnak adott nyilatkozatában a következőképpen fogalmazta meg: „A kisgazdapárton belül sokan elégedetlenek vagyunk a jelenlegi politikai irányzattal, amellyel szemben az a gyanúnk, hogy a demokratikus vívmányok ellen készül fordulni, vagyis röviden reakciós. Ez ellen a párton belül kívánjuk felvenni a harcot. Addig, amíg Nagyatádi Szabó István, akinek demokratikus meggyőződését ismerjük, bent van a kormányban, és amíg nem győződtünk meg arról, hogy a reakciót ennek ellenére sem lehet feltartóztatni, egyebet aligha tehetünk." Szerinte a Kisgazdapárt zöme liberális, „vagyis minden téren a jogrend és a jogegyenlőség oltalmazója az igazi kereszténységnek, a humanizmusnak a képviselője". Igaz, ma más a helyzet - mondotta —, mert a pártban felülkerekedtek az újkonzervatívagráriusok. Az Őrffy-Schandl—Vasadi Balogh-csoportot „a szelíd, csendes, reakciós, az áhítatos politika" híveinek nevezte, akik koncessziókat tesznek a reakciónak. „Ezek a jogrend alkalmazásánál különböző szempontok szerint disztingválnak; tapsolnak a sajtószabadság letörésének, és felszisszennek a jogrend említésére, ha a szabadságjogok nem az ő naiv politikájuk javára érvényesülnek. Ez a csoport a pesti kisgazdák pártja, nevezhetném őket a tévedések frakciójának is." A Gömbös-Hir-Patacsi-csoport politikáját viszont - mondotta - „tisztán szubjektív szempontok, klikkérdekek irányítják, amelyeknek érvényesítésére és védelmére a kétségbeesésig küzdenek". Rámutatott, hogy a mai kormányzat támogatása részéről csak kényszerhelyzet, „mert attól kell tartanunk, hogy azok az erők, amelyek a Teleki-kormányt megbuktatták, még a mai kormánynál is rosszabbat hozhatnak a nyakunkra". Befejezésül kijelentette; „El kell hagynom a pártot, ha meggyőződök arról, hogy Nagyatádi Szabó István nem tudja megfékezni a mellék"Uo. 7"Köztelek, 1921. máj. 28. 486. és a Magyarság, 1921. máj. 24. 1. "Nemzetgyűlési Napló 1920-1922. X. köt. 75. és a 115.
