Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Sípos József: A Kisgazdapárt és a Bethlen-kormány kezdeti tevékenysége 658
664 SIPOS JÓZSEF A Kisgazdapárt liberális-agrárdemokrata szárnya tulajdonképpen helyeselte az ellenzék követeléseit. Az volt a véleményük, hogy az ellenzéki képviselők voltaképpen az ő felfogásukat tették magukévá ezekben a kérdésekben. Ennek ellenére május első napjaiban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a kezük meg van kötve, és „kénytelenek megmaradni a kormányalakulás alkalmával szabott keretek között. Tehát egyelőre nem csatlakozhatnak nyíltan az ellenzék követeléseihez". A liberális-agrárdemokraták legradikálisabb nézeteket valló tagjai - akik elsősorban a föld nélküli és szegényparasztok érdekeit képviselték, széles körű földreformot és a közigazgatás demokratizálását követelték -azonban már ekkor azt hangoztatták, hogy „a párt kockára teszi a közvélemény előtt idáig szerzett pozícióját akkor, ha nem halad tovább a politikai konszolidáció útján, és ehelyett szembehelyezkedik azokkal a politikai mozgalmakkal, amelyek a konszolidáció kiépítésére törekszenek". A párt balszélét alkotó liberális csoport (8-10 képviselő) kritizálta pártjának a Bethlen-kormány megalakulása óta követett politikáját, mert úgy vélték, hogy hűtlenné vált addig vallott politikájához.2 2 Az ellenzék parlamenti szövetsége — elsősorban a liberálisok — kísérletet tettek a Kisgazdapárt támogatásának megnyerésére. Megállapították, hogy a párt működésének kezdetétől „a jogrendért és a közszabadságokért elismerésre méltó küzdelmet folytatott". A KNEP és a Kisgazdapárt számarányában levő minimális különbség lehetetlenné tette ez utóbbi programjának teljes realizálását. „Félmegoldásokba kellett belemennie, meg kellett elégednie a jogtalanságok tompításával, a hatalom csak látszólag kerülvén kezükbe, nem volt módjukban a közszabadságokat életre kelteniök."2 3 Az ellenzék jól időzítette a Kisgazdapárt támogatásának megnyerésére irányuló akcióját. Május elején — mint láttuk - megtorpant a szabad forgalom visszaállításának menete, és a kormány még mindig nem tett hathatós intézkedéseket a földreform-törvények végrehajtásának meggyorsítására. Ez nyugtalanságot okozott a pártban. Az újkonzervatív-agráriusokat elsősorban a szabad forgalom visszaállításának megtorpanása, a liberális-agrárdemokratákat pedig a földbirtokreform végrehajtásának stagnálása nyugtalanította. Mindehhez járult, hogy gróf Ráday Gedeon belügyminiszter - Bethlennek a kormány megalakulásakor tett ígérete ellenére — megkezdte a kisgazdapárti főispánok lecserélését, ami a párt számára a megyékben meglevő politikai befolyásának gyengítését jelentette. Elsőnek — április 23-án — Egán Imre Békés megyei főispánt mentette fel állásából. (Igaz, őt saját kérésére, aki persze ezt azért kérte, mert az 1920-as nemzetgyűlési választások idején Jász-Nagykun-Szolnok megye főispánja volt, ahol Ráday a kunhegyesi választókerületben megbukott.) A pártban megütközéssel fogadták Egán hirtelen felmentését24 Ráday azonban - ismét nem törődve a párt hangulatával — május elején előterjesztette a kormánynak Klein Antal Tolna megyei főispán felmentését. Nagyatádi Szabó és a többi kisgazdapárti miniszter tiltakozására felfüggesztette ugyan javaslatát, de nem mondott le arról. Ezért május 6-án az újkonzervatív-agráriusok két vezetője, Őrffy Imre és Wéber János vezetésével a tolnai képviselők felkeresték Nagyatádi Szabót, és garanciát kértek arra vonatkozóan, hogy a kormány nem fogja eltávolítani a párthoz hű főispánokat. Kijelentették, abban az esetben, ha a belügyminiszter Kleint fölmenti, ők kilépnek a 22 Világ, 1921. máj. 1. 1. 2 3 Világ, 1921. máj. 4. 1-2. 2 4 Pesti Napló, 1921. ápr. 28. 2.
