Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621

.3UDAPESTI MUNKAKÖZÖSSÉG A BÉKESZERZŐDÉSEK REVÍZIÓJÁÉRT" 651 vitás kérdések rendezésének csak békés módját ismeri el, s amelyhez Németország is csatlakozott — erősebben pacifista színezetűvé kell tenni a háborús felelősségre épített békeszerződések revíziója érdekében kifejtett propagandát. Pékár úgy vélte, hogy a Hága után előállt új helyzetben egy-egy tiltakozó naggyűlést lehetne rendezni a Budapesti Munkaközösségben részt vevő mind a négy államban. Ezt követően vita támadt Pékár és Gratz között a Népszövetség egyezségokmánya 18. és 19. cikkelyének alkalmazhatóságával kapcsolatban. A 18. cikkely értelmében a nemzetközi szerződéseket a Népszövetségnél letétbe kell helyezni, ezt azonban katonai szerződések esetében többnyire nem tartják be. Pékár szerint vagy lármát kellene csapni emiatt, vagy oda hatni, hogy e cikkely töröltessék. Gratz arra utalt, hogy a helyes célkitűzésű cikkely törlését nem lehetne elérni, gyakorlatilag pedig a Budapesti Munkaközösségben részt vevő országok sem tennének eleget e cikkely előírásának adott esetben. Ami pedig Pékár azon indítványát illeti, hogy a revíziót bizonyos körülmények közt indokoltnak elismerő 19. cikkellyel erőteljesebben kellene operálni az egybehangolt revíziós propagandában, Gratz úgy vélekedett, hogy nem az alkalmatlanná vált szerződésekre, hanem a békét veszélyeztető körülményekre kellene mindenekelőtt hivatkozni a világ közvéleménye előtt, hangsúlyozva, hogy a háborúk általában nem mások, mint fellázadások a tarthatatlan nemzetközi állapotok ellen. A 19. cikkelyt kapcsolatba kell hozni azzal az általános helyesléssel, amely a döntőbíróságok iránt nyilvánul meg, „ámbár a döntőbíróságokra való hivatkozás kétélű kard" - jegyezte meg. Határozat e kérdésekben nem született, mert a téma további megvitatást igényel. A következő napirendi pont „a német és magyar kisebbségek együttműködésének előmozdítása a kisantant-államokban" volt. Előadója, Pataky, részletesen felsorolta, hol, milyen formában kínálkozna erre lehetőség. Referátumához Loesch szólt hozzá, elvben egyetértve, de a német kisebbségek „egyben s másban" eltérő saját érdekeire is utalva. Az egyébként gyakorta használt ellenvetéssel, hogy ti. a kisantant-államokban megvalósítandó együttműködésnek a magyarországi németség helyzetének kielégítő rendezése a feltétele, ezúttal nem élt, annak ellenére, hogy az ülésszakot megelőzően a Külügyi Hivatal kisebbségügyi referense, Konrád Roediger, a kérdés exponálására ösztönzött. Túlságosan eleven volt még Teleki figyelmeztetése, hogy a magyarországi német kisebbség ügyének feszegetése esetén „felrobbantják a Budapesti Munkaközösséget". Inkább a déltiroli németek ügyében való kiállást kérte, de ezt Gratz elhárította: „Magyarországnak bizonyos tekintettel kell lennie Olaszországra." Mindenki egyöntetűen helyeselte viszont, hogy a Duna-medencei kisebbségi problémák vizsgálatára a Népszövetségi Ligák Uniója tanulmányi bizottságot küld ki. Végül egy másik Pataky-referátum megvitatására került sor, amely a pánszláv veszéllyel foglalkozott. Ez szerinte Csehszlovákia és Jugoszlávia részéről fenyegeti Magyarországot, Ausztriát és Németországot, mindenütt öntudatra igyekezvén ébreszteni — prágai, illetve belgrádi pénzzel és irányítással - a szláv kisebbségeket. Loesch által élénken pártolt javaslatát, hogy a Budapesti Munkaközösség érintett delegációi ezentúl kölcsönösen informálják egymást az őket fenyegető pánszláv veszélyről, s szervezzenek közös elhárító akciót, egyhangúan elfogadták.S3 "Pataky „Pánszlávizmus" c. referátuma: OL Küm. pol. res. 41. es. 41. tétel, 332/1930. 3 Századok 1984/4