Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621

.3UDAPESTI MUNKAKÖZÖSSÉG A BÉKESZERZŐDÉSEK REVÍZIÓJÁÉRT" 631 nemzeti kisebbségek kérdése, valamint a békeszerződések gazdasági és jogi vonatkozásai is napirendre tűzendők. A kisebbségi kérdésre való tekintettel most már a Deutscher Schutz­bund elnöke, Loesch is aktivizálódott; 1925. augusztus 22-23-i budapesti tárgyalásai Pékárral, Pappal, Gerevich-csel, Horváthtal, Kriszticcsel arra irányultak azonban, hogy egyrészt időt nyerjen, amíg az európai szervezett nemzeti kisebbségek Ewald Ammende által kezdeményezett genfi kongresszusa (Genfer Kongress der organisierten nationalen Minderheiten in Europa) körül tisztázódnak a még eldöntendő, a Külügyi Hivatalban mérlegelés alatt álló kérdések, másrészt, hogy a kisebbségi kérdés megtárgyalására semmi­képpen se Budapesten kerüljön sor, ahol a magyarországi németség ügyében német részről kevésbé hatékonyan tudnának fellépni, mint egy Németországban vagy akár Ausztriában (Bécsben, Salzburgban) tartandó ülésezésen. A magyarok a trianoni béke által elszakított területeken élő német kisebbségeket a magyar revíziós politika oldalára kívánják állítani, ugyanakkor a Trianon által meghagyott országterületen élő német kisebbségnek csak vonakodva tesznek engedményeket.18 A Loesch-sel folytatott tanácskozásra a magyarok felvonultattak néhány, az elcsa­tolt területekről származó, de Magyarországon élő német eredetű személyiséget is: a szepesi szász Oszwald György miniszteri titkárt, a Magyar Külügyi Társaság kisebbségügyi szakelőadóját; az erdélyi szász Jekel Pétert, nyugalmazott belügyminisztériumi helyettes államtitkárt; a bánáti sváb származású Herczeg Ferencet, a neves írót; de Jekel kivételével, aki részt vett a Bleyer-féle magyarországi német nemzetiségi mozgalomban, ezeket Loesch okkal tekintette teljesen asszimiláltaknak, s különben is mind Magyarországról, mind az elcsatolt területekről az ottani, ténylegesen mértékadó kisebbségi vezetőket kívánta volna bevonni a kisebbségi kérdésről folytatandó tanácskozásba. Magyar részről azonban már júliusban közölték a német jobboldali pártok megbízásából Gömbös Gyulánál és Kozma Miklósnál, mint ezekkel jó kapcsolatokat fenntartó elvbarátoknál tapogatódzó Bernhard Otte professzorral, a német „keresztény nemzeti" szakszervezeti mozgalom főtitkárával, hogy a magyarországi német kisebbség-ügye sem a genfi nemzetiségi kongresszuson, sem a Budapesti Munkaközösség ülésezésén nem kerülhet szóba; ami a magyar politikát érdekli, az a német-magyar kisebbségi együttműködés az elcsatolt területeken, és az egybehan­golt állásfoglalás kisebbségi kérdésekben a különböző nemzetközi fórumokon : a Népszö­vetségi Ligák Uniójának, az Interparlamentáris Uniónak stb. ülésezésein.19 A magyarok nagyon panaszkodtak a Német Népszövetségi Liga vezetőjére, Johann Heinrich Bernstorff grófra, aki hidegen és barátságtalanul viszonyul a magyar törekvésekhez; a német ligadele­gációval maga Loesch is elégedetlen volt, mert nem találta eléggé jobboldali összetéte­lűnek, s nem tudta rá megfelelően kiterjeszteni a Deutscher Schutzbund befolyását. Loesch és magyar tárgyalópartnerei abban máris megállapodtak, hogy a Népszövetséghez, illetve a hágai állandó nemzetközi bírósághoz sem német, sem magyar részről nem for­dulnak panasszal, beadvánnyal kisebbségi kérdésben anélkül, hogy előzetesen ne informál­nák egymást az ilyen lépésről, hogy a másik fél idejében megtehesse intern észrevételeit. Megállapodtak továbbá abban, hogy mind Budapesten, mind Berlinben közös sajtóköz­"PA AA, Abt. VI. Kult. Deutscher Schutzbund Bd.3. Loesch levele. Bp. 1925. augusztus 24. "OL Kozma-iratok. 13. es. „Miniszterek, minisztériumok 1921-1926" című dosszié. Kozma Miklós levele Bethlen István miniszterelnökhöz. Bp. 1925. július 18.

Next

/
Thumbnails
Contents