Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621
.3UDAPESTI MUNKAKÖZÖSSÉG A BÉKESZERZŐDÉSEK REVÍZIÓJÁÉRT" 629 Bruns, a német kisebbségek berlini jogi tanácsadó irodájának vezetője, s nem utolsósorban Max Hildebert Boehm, a német Volksgedanke egyik fő ideológusa.14 A Külügyi Hivatal 1925. március 26-án tájékoztatta a budapesti német követet, Welczeck grófot arról, hogy a Mehrmann-akció módosított programja alapján Stresemann külügyminiszter is megadta hozzájárulását az öt vesztes ország munkabizottságának budapesti megalakításában való részvételre, s utasította a követet, hogy az április 1—2-i alakuló ülésre Budapestre érkező német delegációnak adjon meg minden támogatást, anélkül persze, hogy a tanácskozásokon személyesen megjelenne. Informálta a követet arról is, hogy Mehrmannt és társait figyelmeztették a német külpolitika általános irányvonalának tiszteletben tartására; a redukált program nem kívánatos kibővítésére elsősorban Lukács Gézánál mutatkozik bizonyos hajlandóság.15 Az egyik legelőkelőbb budapesti szállodában, a sajtónyilvánosság teljes kizárásával megtartott tanácskozáson német részről végül is egy 14 tagú delegáció vett részt. (A hozott határozatokról a Külügyi Hivatalnak tett jelentés aláíróinak sorrendjében: Hintze, Schweinitz, Mehrmann, Stein, Schnee, Draeger, Stieve, Montgelas, Wegerer, Bruns, Boehm, Kaufmann, Gerber, Kraus). Érdekes, hogy míg a budapesti német követet a Külügyi Hivatal arra intette, hogy tartsa magát távol a hangsúlyozottan privát jellegű tanácskozástól, a „Schuldreferat" vezetője, Stieve, jelen volt azon. A még népesebb magyar delegáció személyi összetétele nem ismeretes, csupán annyi, hogy azt az előzetes megbeszélésekkel ellentétben, a németek meglepetésére, nem Földes Béla, hanem Pékár Gyula — (1919 őszén az antant-missziókkal folytatandó tárgyalások vezetésével megbízott tárcanélküli miniszter) —, a magyar nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke vezette, s hogy jelen volt a tanácskozásokon Gerevich Zoltán, a magyar külügyminisztérium aktív osztályvezetője. Jelen volt a tanácskozáson Lukács Géza is, akinek helyzetére jellemző, hogy hol a német, hol a magyar delegációhoz tartozónak tekintették. Meghökkentő volt az osztrákok érdektelensége az ügy iránt: nem küldtek delegációt, hanem csak egyetlen személy, Harald Erich Braum, az osztrák kereskedelmi kamara jogtanácsosa jelent meg Bécsből. A bolgár delegációt a németországi emigrációban élő Radoszlavov volt miniszterelnök és fia, valamint két veje, Daszkalov és Georgiev alkották. A valóság tehát meglehetősen messze állt Lukács lelkes és optimista előzetes felméréseitől. Törökországból senki sem jött, megjelent viszont a tanácskozások megnyitásán a budapesti török követ, Husrev bej : meleg szavakkal köszöntötte az értekezletet, teljes egyetértését fejezte ki a Budapesti Munkaközösség céljaival, de egyben jelezte, hogy aktív török részvételre az adott körülmények közt nem lehet számítani. Ennek oka eléggé nyilvánvaló volt: a török szultán által 1920-ban aláírt sèvres-i békét az ankarai Kemal-kormány nem ismerte el, eredményes fegyveres harcot folytatott az antant által biztatott és támogatott görögök ellen, s miután e sikerekre támaszkodya elérte, hogy az antant a sèvres-i békét hatálytalanítva, egy sokkal kedvezőbb békét kötött az immár köztársasági Törökországgal 1923-ban Lausanne-ban, nem volt már különösebben érdekelt a többi egykori világháborús szövetséges és vesztes ország részvételével szervezett, a béke diktátumok megrendítését célzó akcióban. Mind-14PA AA, Abt. Π. Weltkrieg II. Deutscher Rhein e.V. Bd.l. Köpke feljegyzése Stresemann részére. Berlin, 1925. március 4. 15PA AA, Abt. II. Weltkrieg II. Deutscher Rhein e.V. Bd.l. Köpke levele Welczeckhez. Berlin, 1925. március 26.
