Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: "Budapesti Munkaközösség a békeszerződések revíziójáért" (1925-1933) 621

.3UDAPESTI MUNKAKÖZÖSSÉG A BÉKESZERZŐDÉSEK REVÍZIÓJÁÉRT" 625 5. Mindenekelőtt „a háborús felelősség hazugsága" ellen kell egységes frontot teremtenie az öt vesztes országnak, mert a békediktátumokat erre alapították. Tudományos megalapozottságú, egybehangolt, széles körű propagandával egyrészt bizonyítani kell, hogy a világháború kirobbantásában nem kizárólagosan a Központi Hatalmaké a felelősség, másrészt a háborúért való felelősség mellé oda kell állítani a rossz békéért való felelősség kérdését, amely viszont kizárólag és teljességgel a győztes antant hatalmakat terheli. Ha a munkabizottság ezt a taktikát követi, vagyis a revízió érdekében inkább indirekt, mint direkt módon harcol, tevékenysége ellen nehezebb fellépni. A Magyar Nemzeti Szövetség ezen egyesületközi értekezletén sok szó esett „a háborús felelősség hazugsága" elleni harc eddigi eredményeiről, amelyekből a gróf Teleki Pál volt miniszterelnök — annak idején a magyar békedelegáció érvelését alátámasztani hivatott tudományos munkálatok vezetője — irányítása alá helyezett külföld felé irányuló magyar propaganda derekasan kivette részét. Már eddig is számos tudóst, politikust, írót, újságírót sikerült megnyerni a semleges, sőt antant-országokból is az ügynek, ami különösen impozáns módon fejeződött ki a berlini egyetem aulájában 1924. február 16-án tartott tanácskozáson, ahol mintegy 30 nemzet képviselője foglalkozott a háborús felelősség kérdésével és a rossz békék következményeivel. Már ekkor teljesen kikristályosodott az a nézet, hogy „Európa valódi megbékélése" érdekében világkonferencia összehívására kell törekedni, s ha annak az időközben feltárt dokumentumok alapján hozandó ítélete megsemmisíti a volt Központi Hatalmak egyedüli és kizárólagos háborús felelősségének fikcióját, mint a békediktátumok jogalapját, megnyílhat az út azok békés revíziójához. Ε berlini tanácskozás folyományaként kezdeményezték nemzeti bizottságok létrehozását a vesztes, semleges és győztes államokban a világkonferenciára való felkészülés célzatával; Magyarországon is alakult egy szélesebb körű társadalmi bizottság, amelynek vezető képviselőit (gróf Teleki Pál, báró Perényi Zsigmond, Gratz Gusztáv stb.) az államfő, Horthy Miklós kormányzó is fogadta, s egy szűkebb bizottság, amely Földes Béla professzor elnökletével és Horváth Jenőnek, a nemzetközi jog professzorának operatív irányításával a világkonferenciára való tényleges felkészülést szervezte, az eddigi, vagy folyamatban levő munkálatok mellett mintegy 30 további tanulmány elkészítésére adva megbízást.9 A háborús felelősség bűnében elmarasztalt vesztes államok számára rendkívül fontosnak és sürgősnek mutatkozott, hogy a világkonferencia előtt feltétlenül kiküszöböljék azokat az ellentéteiket, amelyek a váddal szembeni védekezésük során a felelősség egymásra hárításában, egymás elleni vádaskodásokban jelentkezett. Általános jelenség volt, hogy német részről az Osztrák-Magyar Monarchia szerepét bírálták, az osztrák fél Tisza István gróf magyar miniszterelnök 1914-es magatartását hibáztatta, a magyar fél Leopold Berchtold gróf, a Monarchia Szerbiához ultimátumot intézett közös hadügyminisztere, valamint már elődje, Alois Aehrenthal politikáját is kifogásolta. Magyar részről publikálni kívántak olyan dokumentumokat, amelyek bizonysága szerint Tisza István igen lenézően nyilatkozott a német császárról, elsüllyeszteni kívánták viszont annak bizonyítékát, hogy Tisza hadicéljai közt Románia magyar igazgatás alá vétele szerepelt. Az ilyen súrlódásokat ajánlatosnak tűnt mielőbb kiküszöbölni, hogy szilárd egységfrontban léphessenek fel a világháború keletkezésére és okaira vonatkozóan kiadott francia és más antant-kiadvá'Uo.