Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Korom Mihály: Népi demokráciánk születése (Népi bizottságok és nemzeti összefogás Kelet-Magyarországon 1944 őszén) (Ism.: Ölvedi Ignác) 596
598 TÖRTÉNETI IRODALOM vezetőihez küldött köszönő távirata is, melyben kérték, tegyék lehetővé, hogy a magyar nép sorsának irányítását saját kezébe vehesse. Az alulról indult kezdeményezés Moszkvában megértésre talált. A szovjet kormány minden segítséget megadott a magyar demokratikus erőknek tervük megvalósításához. Ragaszkodott azonban ahhoz - olvassuk a könyvben -, hogy a még német fasiszták oldalán lévő magyar katonai erők bomlasztása és átállítása érdekében, valamint a szövetségesek álláspontját szem előtt tartva - a Hitlerellenes harcot vállaló, átállt horthysta politikusok és katonatisztek is helyet kapjanak az új kormányban. A kormányalakítás problémáját vizsgálva a mű meggyőzően mutatja be, hogy az akkor alakult meg, amikor itthon ehhez a „belső" feltételek megteremtődtek. Azaz amikor „. .. a népi forradalmi erők növekedése, fejlődése eljutott arra a szintre, hogy kezébe vehette az országnak a hitlerista szövetségből, a háborúból való kivezetését és demokratikus újjászületése ügyét". Korom Mihály félreérthetetlenül a demokratikus népmozgalmat tekinti az 1944. december 21-22-én Debrecenben létrejött Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány bázisának. Ismeretes, az Ideiglenes Nemzetgyűlés a nemzethez intézett Szózatában kimondta, hogy megalakulásával új fejezet kezdődött: a független szabad, demokratikus Magyarország építése. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés az ország ügyeinek intézésére december 22-én kormányt alakított, mely szakított a náci szövetséggel, hadat üzent Németországnak, fegyverszünetet kért és kötött a szövetséges nagyhatalmakkal. A független új magyar állam szerveinek kiépítésével párhuzamosan megkezdte az ország demokratikus átalakítását, a háború sújtotta sebek gyógyítását és a gazdasági élet helyreállítását. Az ország felszabadításának meggyorsítására a fasizmus elleni harcra kormányunk hozzálátott egy új, a nép érdekeit szolgáló néphadsereg szervezéséhez is. Két és fél hónap demokratikus népmozgalmának olyan kiemelkedő történelmi eredményei ezek, amelyeket a szerzővel teljes egyetértésben joggal nevezhetünk legújabbkori magyar történelmünk nagy sorsfordulójának, az új kor nyitányának. Ez a fő mondanivalója Korom Mihály: „Népi demokráciánk születése" című könyvének a közelmúltról a mának, az eseményeket csak könyvekből ismerő új nemzedéknek. A munka egy másik figyelmet érdemlő része a szovjet hadsereg város- és nagyközség-parancsnokai tevékenységének bemutatása. Történeti irodalmunkban - mind ez ideig - erről igen kevés szó esett. Holott a kort, a sorsforduló első szakaszát a szovjet városparancsnokok nélkül nem lehet megérteni, ők is szorosan beletartoznak történelmünk ezen szakaszába. Elismeréssel szólhatunk csak a szerző vállalkozásáról és a kimunkálás eredményéről. Az erre vonatkozó szovjet levéltári kutatások elmaradása ellenére Korom Mihály helytörténeti dokumentumok közreadásával bizonyítja, hogy a szovjet katonai parancsnokok a tárgyalt időszak központi figurái voltak. De nem a megszálló hatóságok ellentmondást nem tűrő intézkedéseinek kiadásában, hanem a társadalmi, politikai, gazdasági és a nemzeti összefogást, a demokratikus átalakulást szolgáló kérdések megértetésében. A szerző nagyon helyesen az utóbbit mutatja be, és több példán keresztül bizonyítja, hogy a szovjet katonai parancsnokok nélkül csak megkésve, igen nehezen indult volna meg a háború ütötte sebek gyógyítása, a demokratikus kibontakozás. Nem egy városban a baloldali munkásvezetők azzal hozakodtak elő, hogy a régi hivatali szervezetet azonnal össze kell zúzni, és helyébe egy egészen más elvi alapon álló, szovjet rendszerű szervezetet kell felépíteni, vagyis a második Tanácsköztársaságot akarták életre hívni. Míg a felső pártszervektől megérkezett a program, addig a szovjet katonai parancsnok magyarázta a helyieknek, hogy a célkitűzés most nem proletárdiktatúra, hanem az antifasiszta, demokratikus, nemzeti összefogás a fasizmus ellen. Alapvető törekvése volt a szovjet katonai parancsnokoknak, hogy a német és nyilas csapatok kiűzése után elfoglalt városokban minél előbb helyreálljon a rend, visszatérjen a mindennapi élet folytonossága, meginduljon a termelés. Úgy vélték, hogy ezt a régi közigazgatási gépezet beindításával - ha az nem menekült el - lehet a legegyszerűbben elérni. Ezért ragaszkodtak a volt szakemberek alkalmazásához, ha helyükön maradtak, ha nem voltak fasiszták. így gyorsabban sikerült a felszabadított magyar területeket is a front szolgálatába állítani, ami szintén egyik feladata volt a katonai parancsnokoknak. A parancsnokok - mivel nem tekintették magukat megszálló hatóságok képviselőinek - nem éltek minden esetben a Hágai Egyezmény által előírt jogokkal. A szerző ezt Szeged város példáján keresztül mutatja be. A polgármester azzal a kéréssel fordult a szovjet városparancsnokhoz, hogy az
