Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - Romsics Ignác: Ellenforradalom és konszolidáció. A Horthy-rendszer első tíz éve (Ism.: L. Nagy Zsuzsa) 585

585 TÖRTÉNETI IRODALOM ROMSICS IGNÁC: ELLENFORRADALOM ÉS KONSZOLIDÁCIÓ: A HORTHY-RENDSZER ELSŐ TÍZ ÉVE Gondolat 1982. Magyar História sorozat. 281 1. A Magyar História rendkívüli népszerűségnek örvendő' sorozata (kötetei több tízezer példányban kelnek el) jól sikerült új munkával gyarapodott. Az 1919— 1931-es évekről már számos összefoglaló, feldolgozás, forráskötet jelent meg. Ez egyszerre nehezítette és könnyítette a szerző feladatát, amit tehetségesen oldott meg. Számba véve az eddigi feldolgozásokat, kutatóként úgy ment végig a korszakon, hogy könyve egy új, friss vizsgálódás eredményét adja. Az olvasó egy sor olyan adatot, eseményt talál a könyvben, amelyet korábban nem ismert, és összekapcsoltságukban, egységben lát olyan elemeket, amelyeknek inkább elkülönítését szokta meg. Erre talán a legszembetűnőbb példa a munkásmozgalom helyzetének, szerepének, a kormánypolitikában való helyének bemutatása. A tartalomjegyzék ugyan nem mutat önálló fejezetet a munkásmozgalomról és pártjairól, mégis oly mértékben épül be a köztörténet egészébe, hogy az már más ismertetők elismerését is kivívta. A szerző figyelmeztet ugyan bevezetőjében, hogy tematikáját szűkítette és a kormányzati politikát állította előtérbe, mégis, ennek is több, eddig árnyékban maradt oldalát világította meg, sőt ténylegesen többet adott, mint csupán a kormánypolitika bemutatását. Törekvéséről és korábrázolásáról sokat elárul már az, hogy a könyv nyitó és záró fejezete a társadalom állapotát, illetve változását mutatja be, a körülményeket, amelyek az ellenforradalom hatalomra jutását ebben az összefüggésben is lehetővé tették s azt, milyen nyomot hagyott e társadalmon a rendszer, Bethlen tízesztendős politikája. Nemcsak helyzetképet ad a két időpontban, de a lényeges változásokat, illetve változatlanságot is jól érzékelteti. Szintén a Horthy-rendszer történetének, jellegének megértetését szolgálja a forradalmak idején kibontakozott ellenforradalmi csoportok, szervezetek és vezetőik bemutatása. Ez, valamint a dualizmus társadalomszerkezetének felidézése a nem szakember előtt is jelzi azokat a láncszemeket, amelyek e különböző korszakokat egy történeti folyamat szerves részévé teszik. Talán nem tévedek, ha a kötet legérdekesebb és leginkább az újdonság erejével ható részének a Bethlen-kormány, pontosabban Klebeisberg Kunó miniszter kultúrpolitikájának bemutatását tartom. A kormánypolitikának korábbi ábrázolásaiból ez az oldal túlnyomólag kimaradt, vagy csupán a revízióval összefüggő törekvések jelzéseként szerepelt. Most nemcsak a kormányzat célját látja az olvasó, hanem az eszközöket is, amelyek annak megvalósítására voltak hivatva. Mi több, a kötet nem marad meg az inkább ismert felsőoktatási, tudománypolitikai témakörnél, hanem kiterjed e kultúrpolitika alsóbb régióira, a népoktatásra, a népművelésre. A Horthy-rendszernek, a Bethlen-kormányzatnak nemcsak egy új nemzetgazdaságot, önálló külügyi apparátust és új külpolitikát kellett kiépítenie, de kultúrpolitikájában is az új helyzethez kellett igazodnia. A dualizmus fél évszázadát és a Bethlen-kormány tíz esztendejét ebben a vonatkozásban összevető adatok önmagukban is a meglepetés erejével hatnak. Kiderül az is, hogy a magyar kultúrfölény ideájától vezetett kultúrpolitika az iskolák, az oktatási rendszer fejlesztése, feltételeinek igen jelentős javítása révén ténylegesen elősegítette a társadalom legalsó rétegeinek előrelépését, még ha az oktatási rendszer hálója továbbra sem fogta be egészüket. A szerzőnek az a törekvése, hogy a Bethlen-kormány tevékenységéről reális, higgadt és a történeti megértésből következő kritikai képet adjon, az egész kötetre rányomja bélyegét. Az összkép korrekt, sok tekintetben túllép a megszokott sztereotípiákon. A földreformról nemcsak azt mondja el, hogy az elmaradt a szomszéd országokban végrehajtottaktól, hanem a szokásosnál részletesebben, tárgyszerűbben mutatja be Nagyatádi Szabó István, Rubinek Gyula elképzelését, magát a törvényt, a tényleges végrehajtást, a Vitézi Rend megalkotásával összekapcsolt vitézi telkek adományozását stb. S amikor ezek után bírálja az egész procedúrát, joggal állapítja meg azt is, hogy politikai célját elérte a reform, mivel végül is az össznépesség egynegyedét érintette, megadva vagy megerősítve a birtokos tudatot.