Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Ránki György: Gazdaság és külpolitika. A nagyhatalmak harca a délkelet-európai gazdasági hegemóniáért (Ism.: Mérei Gyula) 577
580 TÖRTÉNETI IRODALOM azonban bizonytalanná tette a német-olasz együttműködés rendezetlen volta. 1933 végéig még nem érvényesült a hivatalos német külpolitikában a nagytérgazdasági elgondolás, hiszen 1933 nyarán a németek részéről tett minden engedmény ellenére is - még mindig ütköztek a német-román, németjugoszláv érdekek. Nem tisztázódott, milyen eszközök igénybevétele szükséges a nagy offenzívához, hiszen egyes német politikusok úgy vélték, hogy Hitler autarkiás elképzelései gátolhatják a német gazdasági offenzívát. A Duna medencében a franciák visszavonulása miatt és mivel a német expanziós politika mikéntje terén észlelhető, Németországon belüli nézeteltérések folytán még nem tudott egyértelmű formát ölteni az expanziós politika irányvonala és eszköztára, némi hatalmi vákuum támadt. Ezt használta ki Olaszország, amely a második sorból előlépve Franciaország helyét kívánta elfoglalni a dunai térségben. Erre volt is objektív lehetőség, hiszen a piacra éhes Duna völgyi agrárállamokra, köztük főként Magyarországra, nem szilárd gazdasági viszonyaik közepette még a nem túlságosan nagy olasz piaci felvevőképesség is csábítóan hathatott. Rokonszenvet ébreszthetett a versailles-i békeszerződések revízióját óhajtó Magyarországon az Olaszországtól e téren várható rokonszenv is. Ausztria az Anschluss-fenyegetés miatt orientálódott Olaszország felé. Hitler uralomra jutása óta Franciaország kisebb rossznak tekintette Olaszország előtérbe nyomulását, és a Brocchi-rendszert sem tartotta különösebben sérelmesnek gazdasági érdekeire. Az 1934. január 19-i német döntés, az ennek nyomán kötött német-magyar kereskedelmi pótegyezmény megfelelt a korábbi Hitler-Gömbös megbeszélés szellemének, ugyanakkor első jele volt a kialakulóban lévő új német gazdaságpolitikának, amelynek egyik célkitűzése volt az agrárimport súlypontjának áthelyezése Délkelet-Európába. Németország számításba vette, hogy emiatt vetélkedésre kerül sor Olaszországgal a gazdasági befolyásért, legalábbis Délkelet-Európa egy részében, ám - és erről még szó lesz - tovább haladt ezen az úton. Ellenlépésként kötötték meg 1934. március 15-én Rómában az olasz-osztrák-magyar hármas egyezményt, ami a már jelzett viszonylag csekély piaci felvevőképesség ellenére is, nem lebecsülendő segítséget jelentett Magyarországnak éppen az agrártermékexport szempontjából. Politikai jelentősége közismert, nem csupán német vonatkozásban, hanem a kisantant semlegesítése, a magyar revíziós törekvéseknek közvetve nyújtott némi támogatása miatt is. Ez az állapot egészen az Abesszínia elleni háborúig tartott. Mindezek a körülmények együttesen hatottak úgy, hogy bár a német-magyar, a német-jugoszláv kereskedelmi egyezmények már a német gazdasági offenzíva jól átgondolt első tüneteként értelmezhetők, Romániával 1934-ben még nem sikerült megegyeznie Németországnak. A már jelzett németországi gazdaságpolitikai nézeteltérések is hozzájárultak ahhoz, hogy a támadás még nem indulhatott meg a front teljes szélességében. Csak Hjalmar Schacht 1934 novemberében nyilvánosságra hozott Neuer Planja tartalmazott átfogó gazdasági koncepciót, többek között annak jeleként is, hogy a német nehézipar és a nagy agrárius körök 1934 augusztusa óta észlelhető közeledése immár megállapodáshoz is vezetett abban a tekintetben, hogy a külkereskedelem súlypontját áthelyezik a tengerentúlról Európába, azon belül is elsősorban Délkelet-Európába. Mindebből logikusan következik a kötet szerzőjének az a figyelmeztetése, hogy a Neuer Plan nem köthető kizárólag a nemzeti szocializmus agresszív terjeszkedő politikájához, a Délekelet-Európa fölötti politikai vezetőszerep-igényhez, hanem benne foglaltatik a válságmentes gazdasági fejlődés alapjainak megteremtésére irányuló gazdasági elméleti koncepció is. A Neuer Plan a délkelet-európai térségben levő és a német nagytérgazdaság szerves részének tekintett, nem egyenlő erejű partnerek közötti komplementer (a német ipari termékek piaca, agrártermelésének kiegészítője) munkamegosztásra épült, a strukturális erőszak alapján (ami ebben az esetben azt jelentette, hogy eme térségnek el kell tekintenie mindenféle további önálló, csak saját céljaihoz igazodó iparosítástól, és meg kell maradnia túlnyomórészt mezőgazdasági termelőnek, elsősorban Németország szükségleteihez igazodva, e tekintetben gyarmatként), amelyet a szükség esetén kiegészít a politikai erőszakkal. A nagytérelmélet fő rendeltetése - a jogi-politikai vonatkozásokkal együtt -, Németország legteljesebb gazdasági biztonságának megteremtése és a németek jólétének maximális növelése. A Neuer Plan az össznémet kérdés megoldásának része és már csupán emiatt is eltér a hagyományos kereskedelmi kapcsolatoktól. Rövid távon - hangsúlyozza a kötet -, megfelelt a délkelet-európai térség agrárállamai érdekeinek, szükségleteinek is. A 30-as években a biztos piacok kínálta javuló árak világgazdasági méretekben a konjunkturális fellendülés elemeit tartalmazták. A kötet erre éppúgy rávilágít, miként arra is, hogy a válság okozta csődhelyzetből Délkelet-Európa országai csak jó árak és megfelelő piacok esetében lábalhattak ki. A
