Századok – 1984

KÖZLEMÉNYEK - Virágh Ferenc: Dél-Alföld agrárnépességének összetétele a századfordulón 531

DÉL-ALFÖLD AGRÁRNÉPESSÉGÉNEK ÖSSZETÉTELE 535 A szentesi ötszázholdas Szeder-család egyik tagja vásárlás eredményeképpen ezerholdas lett, más ötszázholdas családok földbirtoka széthullott, s az ezer holdon felüliek vagy ügyvédek, terménykereskedők stb. között talált új gazdát. Szabadka legtöbb adófizető középbirtokosainak névjegyzékében — ezek köréből származnak a virilisek — az első 20 helyen szereplők közül 10 földdel rendelkező ügyvéd, 1 közgazdász és 9 csak a földes középbirtokos. Az első nem mellékfoglalkozású földbirtokos a névjegyzék 4. helyén szerepel. Közülül négy a Vojnics család tagja, a többiek is szerbek vagy németek és egy magyar.15

Bennük az uralkodó osztály helyi derékhadát kell látnunk, a társadalom alulról úrként süvegeitjeinek csoportját. S máris kiviláglik, szociológiai szempontból eltérésül, a réteg heterogén volta. Erőteljes - az egy-két tagban álló, maximum 5-10 cselédet foglalkoztató — 100—500 kat. holdas ún. farmer, „cívis"-birtokos réteg található Bács-Bodrog és Békés megyékben, a bánáti egykori határőrvidéken, illetve a torontáli, kikindai területen. Magyarok, németek, szlovákok, szerbek és horvátok egyaránt megtalálhatók ebben a rétegben. Jellegzetes farmerek Dél-Alföldön — többek között — a békéscsabai Achim Liker András, a szlovák nagygazdák sorában Kocziszky Mihály, Kitka György; az óbecsei Berényi Béla, Gerber Nándor és Szmink Gyula, illetve Csikola Jován a nagybecskereki járásbeli Nagytorákon. Vétel vagy bérlet következményeként nem egy ilyen, a 20. század elején — igaz, általában több tagban — már 800—1000 holdassá nőtt.16

Lőrinc Péternél olvassuk, hogy a torontáli német farmer gazdaságok állnak szilárdan, amikor a kis- és középbirtokok elmerülnek.1 7 Óbecsén nem találunk nagybirtokot. A felső réteget negyvennél több 100—500 holdas farmer alkotja. Tipikus farmer-járás a zentai s Torontálban az antalfalvi és az alibunári. A zentai járás egészében nincs ezer holdas, mégis erőteljes az agrármozgalom.18 A mezőgazdaság tőkés fejlődésének módozatait elemző szakirodalom a 100 holdon felüli, de általában a középbirtok határa alatti gazdaságokban a 19. század végén történt átalakulást „amerikai utas" formának nevezi — minthogy ez a terület (amerikai gyakorlatban) egy farmnyi és gazdasági intenzitásának előrelendülése is eltérő a nagybirtokétól — s e gazdaság-típus magyarországi létezésére utal.19 Korántsem tekinthető válogatás nélkül az e kategóriabeli üzem farmgazdaságnak, a mélyebb ökonómiai elemzés után megállapítható azonban, hogy többségük a tőkés fejlődésbe gyorsabban, nagy intenzitással bekapcsolódó ilyen egység. 15

Gazdacímtár. 184.; Szabadka és Vidéke, 1901. okt. 6.; OL.BM.res Κ 149-1897-1-422.; Gaál: A MTE 1910/11. évi birt szakt. 612-648. 16

Király István: Áchim parasztpártjának fő történeti problémái. (Agrártörténeti Szemle, 1969. 3-4.) 520-521.; Lőrinc: A nagy póri pör. 36.; Borovszky: Bács-Bodrog vm. I. 123.; Achim is ezer holdon gazdálkodik. (Békés megyei Híradó, 1905. febr. 24.); Köztelek, 1904. március 19.; A magyar korona orsz. mg. stat. II. Gazdacímtár. (Bp., 1907.) 322-332. 17

Lőrinc Péter: Bánát magyar nyelvű polgári társadalomtudománya a századforduló idején, 1880-1918. (Újvidék, 1973.) 95-96. 18

Gazdacímtár. 146-165.·, Marton Andor: Torontál vm. gazd. visz. 71-111., 126-139. 19

Pölöskei Ferenc: A paraszti osztályharc a két forradalom között 1848-1918. Tiszatáj, 1972. dec. 50.