Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
TÖRÖKKORI ÁLLATTARTÁSUNK ÉS AZ ADÖZAS 47 gia f. 164 d. 64", a többiek ennél jóval kevesebbet hajtottak, Erdős István és Nagy György 29-29 ökörtől egyaránt 32 forint 48 dénárt fizetett, az 1626-ban 36 göbölyszámmal összeírt Katona Benedek a „váci bérrel" együtt 30 forintot, az ugyancsak 1626-ból ismert Erdős János (44 marhaszám + 4 göbölyszám) 22 ökröt hajtott Vácon át, Nagy István pedig társával együtt („Darinnal volt" — Darin Gergely) 29 forintot adott harmincadra, tehát 25-26 ökör lehetett kettejük tulajdonában. Az 1630. évi harmincadról fennmaradt töredékes elszámolás alapján 400-450 ökröt hajthattak fel, ennyire rúghatott az a mennyiség, amit a mezővárosiak szervezett keretek között egy alkalommal piacra dobhattak. A harmincadnaplóba feltehetően egy ember neve — azé, aki az engedélyt kiváltotta — került, s így a korábbiakra és a későbbiekre nézve is meg kell kérdőjeleznünk egy-egy alföldi lakos, illetve tőzsér több száz darabból — mint saját tulajdonból — álló marhahajtását. Oszmán váci harmincados, idézett 1585. évi megjegyzése — „... és mivel hogy az ki az marhát felviszi, az adóslevelet annak nevére veszik ki..." — csak erősíti aggályunkat. Nagykőrösi lakos nagyobb volumenű marhakivitelére kevés konkrét adatunk van, 1626-ban a 112 marhaszámmal összeírt „Oláh Mihály barmának harminczadgiát166 hajtotta ide a Nazul az bőrök árában fi. 70 d. 56," bejegyzés tekintélyes állatszámra utal, az összeg — valószínűleg nem véletlenül - maradék nélkül osztható 112 dénárral, azaz 1 szarvasmarha harmincadjával, s így 63 (pontosabban annyinak megfelelő ökör, tehén, tinó, tulok stb.) kivitelét igazolja. Az 1 forint 12 dénárnyi harmincad hosszú távon állandó lehetett, mert egy 1664. évi adat „... az füleki vágó 12 marhának harminczadját16 7 megvették rajtunk in summa 13 fl. 44 d." egy emberöltővel később is változatlan összegű török harmincadról tanúskodik. A táblázatos formában bemutatott göbölyszámok és az 1630. évi töredékes harmincad-elszámolás adatai között szoros összefüggést láthatunk. Anélkül, hogy figyelmen kívül hagynánk a göbölyszámon belüli növendékjószágot, elmondhatjuk, hogy a ritkán kivetített göbölyszámokból következtethetünk a legnagyobb biztonsággal egy-egy gazda értékesítésre szánt hizómarháinak valószínű számára. Más összefüggésben azonban kételyeinket is erősíthetik a göbölyszámok, így például alig hihető, hogy Csete Gergely 1662-ben saját tenyésztésű 133 marhája után fizetett harmincadot,16 8 mert 1656-1663 között hét év átlagában 13 marhaszámát írták16 9 össze (maximum 17:1657, minimum 10:1661), s csak fokozatos emelkedés után 1678-ban érte el marhaszáma a százat, amikor is lovai után 30 dénár, 16 6 Szk. 1626. 26. 115. 161 Szilády-Szilágyi: I. 344. (Az 1666/67. évinek vélt, hiányos állapotban fennmaradt számadáskönyv alapján.) "" „Csáti Gergely körösi lakos 133 darab... keresztyén földre hajtott marhátul a kincstár részére járó harminczadot megfizetvén — e tezkerét kapta." Szilády-Szilágyi: I. 310. Csete Gergely nevét nyilván elírták, vagy a fordítás során torzult, mert Csáti nevű adózó ekkor nincs a nagykőrösi levéltári fonásokban (korábban magam is tévesen vettem át: Buza: A tallér és az aranyforint... 102. old. 134. jegyzet). Csete Gergely tőzsérkedő voltához kétség nem fér, nemesi címere is ezt bizonyítja: „... kék pajzs alján zöld mező fölött szembenéző ökörfej." Armálisa 1666. április 15-én kelt, s Komárom megyében hirdették ki. Fia - szintén Gergely - már tehetős körösi családok lányait veszi nőül, Czirják Pál nagygazda Ilona nevű lányát, később pedig Karay Sárát Benkó: 65. (Valószínűleg Karai Ferenc leányát. - B. J.). Majlát: 217. Id. Csete Gergely 1679-ben 10 tallérért egyedül vette bérbe a várostól göbölyei tartására Pótharaszt pusztát, vagy annak egy részét. Majlát: 92. "'Szk. 1656. 102. 1657. 23. 1658. 99. 1660. 34. 1661. 9. 1662. 31. 1663. 8.
