Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Kövér György: A brit tökepiac és Magyarország: az Angol-Magyar Bank 1868-1879 486

A BRIT TÖKEPIAC ÉS MAGYARORSZÁG 495 deponált elismervények alig 22%-át mondhatták magukénak. Az értékpapírok csaknem egynegyedét (23,8%) egy nem-budapesti lakos, Eisenstädter József helyezte letétbe. Feltételezésünk szerint ez a korábban ismeretlen, személyesen jelen levő úr a ciszlajtán területek részvényeseinek kollektív képviselője lehetett. Az igazolhatóan magyarországi birtokosok között is találunk új arcokat, akik valószínűleg a konverzió idején tettek szert nagyobb részvénymennyiségre. Trebitsch Ignác 700 részvényével nyilván a Magyar Földhitelintézetet képviseli, de a Délvidék nagyobb szerepvállalására utal az értékpapírpiacon a „Back Bernát fiai" szegedi malmoscég 300 darabos letéte. Összegzésként azt állapíthatjuk meg, hogy a bank alaptőkéjében 1868 és 1872 között nem figyelhető meg a külföldi részesedés mértékében érdemi eltolódás. A megoszlás stabilitását látszik igazolni a bank válság utáni története is. Az 1875. május 31-i közgyűlés először csak az alaptőke leszállítását határozta el: a 4 millióra csökkentett tőke 40 000 db egyenként 100 forintos részvényből tevődött össze (teljesen befizetve!).38 1876 áprilisában azután osztrák bankárok egy csoportja 19 000 db részvényt 50 forintért kívánt fölvásárolni, de a sikertelen művelet komoly veszteséget eredményezett.3

9

A művelettel 1877-ben a Deutsche Bank kísérletezett,4

0

míg végül az 1878. január 25-i közgyűlés a társaság felszámolását határozta el, s a likvidációt 1879. november 27-én nyilvánították befejezettnek.41

A 19 000 feltehetően nem magyarországi részvényes (47,5%) bizalmát tehát már nem sikerült többé visszaszerezni. Crédit mobilier magyar módra Az Angol-magyar bank üzletpolitikai elképzeléseiben az Angol-osztrák bank nyomdokain haladt. Az 1869-es „kis válság"-ra visszatekintő jelentés már kialakult gyakorlatot mutatott: „. . . bankunk — anélkül, hogy a kibocsátási intézetek ruganyosságából vesztett volna - a napiüzlet szakadatlanságát biztosította magának .. ,"

42 A crédit mobilier típusú társulat (nálunk hitel-, forgalmi-, vagy mobilbanknak nevezték) „a vasútépítésnek és az iparosításnak szentelte magát".43

Tárgyszerűbb megfogalmazásban: a közlekedési és iparvállalatok alapításával kapcsolatos értékpapírkibocsátásnak. Az 38

OL FIK Κ 168 129. es. (23-1875-12 246) Az Α-MB igazgatósági előterjesztése az 1875. május 31-i közgyűléshez, ill. Stock-Exchange Year Book for 1876. by Th. Skinner 117. 3'Stock-Exchange Year Book for 1877. 130. ugyanerről: Yehuda Don: Anglo-Hungarian Economic Relations 1867-1914. University of London Library. Unpubl. Ph. D. Diss. 1961. 361. 4"The Times 1877. október 11. ill Stock-Exch. Year Book for 1878. 124. 41Cg 1876 νΊ905 42

OL Κ 168 FIK 129. es. (23-1875-12 246) 4 3A. Gerschenkron: Economic Backwardness in Historical Perspective. Cambridge, Massachusetts 1962. 13. A Crédit mobilier típusú bank könyvtárnyi irodalmából csak a legfontosabbak« utalunk: B. Gille: La fondation du Crédit Mobilier et les idées financières des frères Péreire in. La Banque en France an XIXe Siècle. Genève 1970 (125-143), D. Landes: The Old Bank and the New: The Financial Revolution of the Nineteenth Century in. Essays in European Economic History 1789-1914. ed. F. Crouzet, W. H. Chaloner and W. M. Stern 1969. (112-127), valamint R. Ε. Cameron: France and the Economic Development of Europe 1800-1914. Princeton U. P. 1961(134-204). 5 Századok 1984/3