Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kövér György: A brit tökepiac és Magyarország: az Angol-Magyar Bank 1868-1879 486
A BRIT TÖKEPIAC ÉS MAGYARORSZÁG 491 Mindenesetre 1868. december 31-én már csak 957 db-ot találunk az Angol-osztrák bank értékpapír-tárcájában, s az Angol-magyaréban pedig 700-at említenek készletként.23 Anélkül, hogy abszolút hitelt adnánk a nyilvános bankmérlegeknek, valószínűnek tűnik (a nyilvános túljegyzés erre bátoríthatott is), hogy 1868 folyamán lebonyolódott az elhelyezés. Az 1869. május 20-ára összehívott első közgyűlésre 52 részvényes 6411 db ideiglenes elismervényt helyezett letétbe, az összes mennyiség alig 13%-át. Magán a közgyűlésen képviselői által vett részt 5 részvényes 2695 elismervény nevében (a letett értékpapírok 42%-a). A képviseltek pedig: a bank 4 angol igazgatója és maga az alapító Angol—osztrák bank. Mivel Sapieha és Seidler személyesen is jelen voltak a gyűlésen (egyénenként ismeretlen számú részvénnyel), a nem magyarországi deponálok arányát legalább 50%-ra kell tennünk. Az Angol-osztrák bank lététéi viszont aligha haladhatták meg az 1868. december 31-i mérlegben szereplő 960 db-ot, így a szigetországi képviselt részvényesek aránya 27% lehetett. Mivel az angol akcionáriusok ekkorra már komoly nemzetközi képviseleti és érdekvédelmi szervvel rendelkeztek (Corporation of Foreign Bondholders) és egyik reprezentánsuk épp a banknak igazgatóságában is szereplő Reuter Simon volt, azt is megkockáztathatjuk, hogy a közgyűlésen esetleg magasabb százalékban képviseltették magukat, mint amekkora súllyal az alaptőkéből részesedtek. Az is bizonyos, hogy a hazai székhely a pesti érdekelteknek is nagyobb megjelenési lehetőséget biztosított, mint az ausztriaiaknak. Érdemes egy pillantást vetni az itthoni részvényesek névsorára. Az 52 deponáló közül 20 bejegyzett pesti céggel rendelkezett.24 Közülük a „Báron testvérek" protokollum szerint is banküzlettel foglalkozott, s még 1872-ben is 300 részvényt helyezett a közgyűlésen letétbe.25 Tízen nagykereskedőként, öten terménykereskedőként szerepeltek, bár közöttük is találunk ismert kereskedőbankárokat, mit pl. a Wahrmann és fia, Brüll Henrik és fiai, valamint a Kohen 1.1. firmát. A másik négy egyéb (textil, bútor, könyv) szakmában bírt üzlettel. Igen körülményesnek tűnő eljárással azt sikerül valószínűsítenünk (amit a magyar gazdaságtörténetírás az 1867-73 közötti „külföldi" tőkeáramlás egészére becsült),26 hogy az Angol-magyar bank alaptőkéjében a „nem-hazai" — magyarországi arány 1868 végén 60:40%-os lehetett. Ha ennek a számításnak egyáltalán tulajdoníthatunk valamüyen jelentőséget, az mindössze az, hogy a jelenlegi forrásadottságok mellett minden egyéb álláspont nehezebben alátámasztható. Azt azonban újból hangsúlyozni kell, hogy a „nem-hazai" részvényesek többsége valószínűleg nem brit volt, s hogy a bécsi jegyzés (sőt ν maga a letétbe helyezés is) akár magyarországi birtokost is takarhatott. Az Angol—magyar bank tehát alapításakor sokkal inkább ausztro-bécsivé sikerült, mint tervezői szerették volna. Ennek bele nem nyugvó felismerését véljük kihallani gr. Széchenyi Béla pohár-2'Compass. Kalender und Jahrbuch für Handel, Industrie und Verkehr, Capital — und Grundbesitz 1870. Hg. G. Leonhardt III. Wien, 148-149.,ill. Az AMB május 20-i közgyűlése. OL. FIK Κ 168. 129. es. (23-1875-12246) 24Pester Lloyd Kalender für 1868. Pest 1867. 355-364. 25Cg 1876 v/1905 26 Berend T. Iván - Ränki György: Nemzeti jövedelem és tó'kefelhalmozás Magyarországon 1867-1914. Történelmi Szemle 1966/2. 192.
