Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
453 OROSZORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 1861-1917 ott az ipari forradalom belső alapját biztosító mezőgazdasági forradalmat társadalmi, technikai és gazdasági értelemben biztosítani. Az iparosítást a kényszereszközök révén és az export-orientált gazdasággal a gazdasági fejlődés nemzetközi áramlatába kapcsolódva el lehetett indítani, de nem lehetett azt tartósan fenntartani, messzebbre vinni, ha annak mezőgazdasági (belső) alapjai elmaradnak, és ennek folytán előbb-utóbb egy duális gazdaság körvonalai bontakoznak ki. Oroszroszág külkereskedelme végül is néhány esztendőtől eltekintve a korszak egészében erős export-többlettel zárult. A mezőgazdaság uralkodó szerepe az exportban egy pillanatig sem volt vitás. A 80-as évek végén az orosz búzatermelés 46%-át, az árpatermelés 1/3-át exportálták. Ezt az egészen magas arányszámot a parasztságra gyakorolt legsúlyosabb nyomás ellenére sem lehetett azonban tartósan fenntartani. Az iparosodás növelte a belső piac szükségletét, melyet különösen aláhúzott a rendkívül gyors lakosságnövekedés is — mellyel, mint utaltunk rá, a mezőgazdasági termelés alig tartott lépést. Ilyen körülmények között a búzaexport aránya a századforduló körül már 30%-ra esik vissza, és tovább csökken a századforduló után (1906-10 között 25%-ra) majd közvetlenül a háború előtt a termés nem egészen 1/5-ére. Az árpatermelés exportaránya viszont nem változott, és többé-kevésbé a termés egynegyede és egyötöde között ingadozott.3 3 A reformtól a századfordulóig a gabonaexport aránya az orosz exportstruktúrában erősen növekedett. Míg a reform után az orosz export értékének egyharmada volt gabona, a századforduló előtt közel fele; 1913-ban az orosz export háromnegyede változatlanul a mezőgazdaság termékeiből (erdővel együtt) állt.3 4 Oroszország a századforduló előtt a világ gabonaimportjának közel egynegyedét biztosította, s az orosz exportnak még mindig közel felét a gabonaexport tette ki. Az orosz export ütemének növekedése kimagasló volt az egész korszakban. Míg az európai export 1860 és 1910 között évente 2,8%-kal növekedett, addig az orosz export értékének évi növekedése 3,8% volt. 1860—68 között 4,1%-ot ért el évente, utána a századfordulóig 3,6%-ra csökkent, majd azt követően ismét 4,1%-ra emelkedett. Az orosz külkereskedelem az európai külkereskedelem 8,9%-át tette ki 1910-ben, de csak 5,6%-ot 1860-ban.35 Egészében 1860 és 1910 között egészen egyedülállóan magas összeget, több mint 6 milliárd rubelt tett ki az orosz export többlete a behozatallal szemben. Ez a 6 milliárd rubel gyakorlatilag azt az összeget jelentette, mellyel a mezőgazdaság finanszírozta Oroszország modernizálásának és iparosodásának folyamatát. Nem véletlen, hogy az orosz külkereskedelmi mérleg egyetlen szakaszban mutatott csak komoly importtöbbletet, nevezetesen a szabadkereskedelmi időszak tetőpontján, 1871 és 75 között (1866 és 70 között minimális évi 0,5 millió rubel importtöbblet volt.) Oroszország pénzügyi és gazdaságpolitikájának egyik alapja 1877-től a tudatos vámpolitika volt. Míg a szabadkereskedelmi időszak vámszintje 12,8% értékvámnak felelt meg, addig a 80-as évek első fele közel 20, a második fele közel 30, a 90-es évek 33%-os vámvédelemnek felelt meg. 3 3 Hromov: i. m 475-479. 3AP. Bairoch: European Foreign Trade in the XIXth Century (Journal of European Economic History 1973. No Ζ.) 35Pokrovsikij: i. m. (?) és A. P. Pogrebinszkij: Ocserki isztorii finanszov dorevuljucionnoj Rosszii (XIX-XX w.) Moszkva, 1954.
