Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
451 OROSZORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 1861-1917 felé mutató elemeket kívánta erősíteni a faluban. A falusi földközösség feloszlatása ebből a szempontból kulcskérdés volt, hiszen nem ok nélkül vezették vissza a falu technológiai elmaradottságát a földközösség túlélésére és az ehhez kapcsolódó háromnyomásos gazdálkodásra. Egyéni birtokot kellett teremteni, lehetővé kellett tenni a parasztnak a földközösségből való kilépést, rendezni kellett a föld megváltásából származó adósságokat és terheket, és meg kellett könnyíteni a hitelezés lehetőségét, hogy a mezőgazdasági beruházások révén a falu — úgy is mint piac — magasabb színvonalra emelkedjék. Természetesen a követelményrendszer — mely jórészt mindenki által elfogadott volt — az 1905-ös forradalmi hullám elmúltával, a polgári politikai pártok befolyásának visszaszorulása után, csupán a cári politikai rendszer korlátai között nyert meglehetősen konzervatív megoldást.3 0 Sztolipin 1906 novemberében bocsátotta ki az ukázt, mely később 1910-ben az állami Duma által törvényre emelkedett. A rendelet értelmében valamennyi paraszti földközösséget két csoportra osztottak: a) melyeknél már nem dívik a föld rendszeres újrafelosztása b) melyeknél a föld időszakos újrafelosztására még sor kerül. Az első esetben a paraszti kézben lévő föld most automatikusan véglegesen a paraszt személyes tulajdonává vált. A másik esetben viszont a földközösség minden tagjának joga volt kérni, hogy az újraelosztás után ráeső föld végleges tulajdonává váljék. Sztolipin a magántulajdon szentesítését rögtön ésszerűbb gazdálkodással is egybe akarta kötni, amennyiben kimondta, hogy a földközösségből kiváló tagoknak a birtokát egy parcellában kell kiadni, és amennyiben a földközösség tagjainak egyötöde igényli, általános tagosítást kell végrehajtani. Az egyéni kiválásokon túl a törvény lehetővé tette továbbá a faluközösség többségének döntése alapján a faluközösség automatikus átváltoztatását egyéni birtokokra. A kiválás metódusa természetesen azoknak kedvezett, akik több földdel rendelkeztek, annál is inkább, mivel a földközösség feloszlatása után a kevés földdel rendelkező szegényparasztok szabadon eladhatták földjeiket. Ha a falusi földközösség mint egész nem szűnt meg, a közösségből kiváló paraszt joga a közös földek (rét, mező, erdő) használata fennmaradt. 1916. január l-ig 2478000 parasztgazdaság (az összes 24%-a) kapta meg az egyéni tulajdon jogát, és további 747 000 kérés még vizsgálat alatt állt. Mintegy 1 millió parasztgazdaság élvezhette a tagosítás előnyét. Sztolipin egy olyan Oroszországot képzelt el, melynek gazdasági alapját a kapitalizmus határozza meg, de amelyben a 130 000 földbirtokos nemcsak megőrzi helyét, de a legnagyobb mammutbirtokoktól eltekintve — melyeknek feláldozására kész volt — a jövendő kapitalista fejlődés élén marad. Igaz, nem tekintette a mezőgazdaság fejlődését a földesurak privilégiumának, és kész volt arra, hogy ebbe a kapitalista alapon álló új falusi vezető rétegbe a gazdagparasztokat is beemelje. Mindezek az intézkedések — nem kétséges — előmozdíthatták a gazdaságosabb termelés feltételeinek kialakítását. A tagosítás egyéni földeken — nemcsak a parasztság érdekeltsége lehetett lényegesen nagyobb, de a gépek alkalmazásának feltételei kedvezőbbé váltak, és úgy tűnt, hogy a rendkívül alacsony szintű állattenyésztés is javulni fog, és a 3 °Sz. M. Dubrovszkij: Sztolipinszkaja zemelnaja reforma. Iz isztorii szelszkovo hozjajsztva i kresztyansztva Rosszii ν nacsale XX veka. Moszkva, 1963. 121-129.
