Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3

TÖRÖKKORI ÁLLATTARTÁSUNK ÉS AZ ADÖZÁS 37 többé nem írták össze marhaszámát, kiterjedt állattartását azonban közvetett adatok igazolják, Benke Pál kellően nem tisztázható ügyéből kifolyólag Fekete Mártonnal együtt elvitette Wesselényi Ferenc, sőt lovait is elhajtatta, ezek kiváltására 100 tallért adott a mezőváros,11

1

s Boldizsár Mártonnak 1649-ben is „... az lova árából hajlott ki minden adaja".112

Végrendeletében — 1655. nov. 9. — meghagyta, hogy „Minden osztálnak előtte ... hajadon leány nak az atyai jókbul kiházasitására 10 eökör és négy czikó kiadasék," s tartozásainak rendezése után „... a'mi kevés jószága maradt..." azt Pálffy Benedekné („hajadon leány eöczével") és Bokri Istvánné között egyenlő arányban osszák el.113

Végakaratát teljesítették, 1655-1656 között Bokri István11

4

marhaszáma 65-ről 135-re emelkedett, Pálffy Benedeké pedig 1656-ban 100 marhaszámból és 40 göbölyszámból11

5

állt, noha 1655-ben csak φ marhaszám után adózott. Pálffy Benedek marhaszáma 1650—1654 között jelentéktelen116

volt, s hogy felesége nemcsak göbölyöket örökölt, azt bizonyítja kárt okozó ménes-pásztorának 1658. évi megbírságolása,1 17

az sem lehetetlen, hogy az örökölt állatállomány teleltetéséről sietve kellett gondoskodnia, mert 1655-ben 2 aranyforint bírságot vettek rajta „Kaszásoknak egy heti kaszálásért egy tallér adásáért".11 8 A bírságpénzek egyébként gyakran tanúskodnak a nagygazdák méneséről, lótartásáról. Ugyancsak 1655-ben fizetett Országh András „... ménese11 9

rétben való járásáért 2 tallért", néki 1651-1656 között öt év átlagában 154,5 marhaszáma volt.12

0

Bubori Balázs ménese „tilalmasban járt" 1657-ben és 1658-ban egyaránt, az utóbbi évben csak 84 marhaszám után adózott, de atyjának, Bubori Györgynek, 1654-ben még 163 marhaszámát írták össze, s fia az atyai nyomdokon haladva gyarapította a családi vagyont, élete utolsó évében 214 marhaszámot vallott be.1 21

Említendő, hogy a dúsgazdag Szőrös András csikóst1 2

2

tartott 1682-ben, s az sem lehetett véletlen, hogy a nemességet szerző SZÍVÓS János deákot 1666-ban „kétszáz jómértékű" arany felett „. . . egy hintóban való egyszőrű, fekete, tanult hat gyermeklovak..."123

fejében liberálta földesura. Számos gazdagparaszt nevét említhetnők még, akiknek lovairól, ménespásztorairól találtunk egy, illetve néhány szavas bejegyzést, terjedelmi okokból azonban tekintsünk el felsorolá-11

'Szk. 1648. 179. 181. Fekete Márton a mezőváros másodbírája volt ebben az évben: Szilády-Szilágyi: I. 142. 112

Szk. 1649. 171. "3

Jkv. 48. "4

Szk. 1655. 45. 1656. 100. 115

Szk. 1655.45. 1656. 43. '"Több éven át 1, illetve 3 marhaszámmal írták össze: Szk. 1650. 48. 1652. 41. 1653. 46. 1684. 37. 117

Szk. 1658. 222. '1

8

Szk. 1655.206. 11

'Szk. 1655. 208. 1 "Szk. 1651. 87. 1653. 63. 1654. 63. 1655. 71. 1656. 62. 1 s 1

1657-ben 5 tallért fizetett, 1658-ban kétszer is megbírságolták, („... ménesével tilalmasban ..." való kártételért) 1 tallér, majd („. . . lovaival kölesökben . .." okozott kárért) 1 arany bírságot róttak rá. Szk. 1657. 148-150. Szk. 1658. 222. A család marhaszámjaira: Szk. 1654. 30. 1658. 31. 1682. 152. '"Szk. 1682. 278. 12 3

Benkó: 336-340. 1663-ban 120, 1668-ban 227, 1669-ben 215,5 marhaszám után adózott. 1671-1680 között 5 év átlagában 333 marhaszáma volt. Szk. passim.