Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Lugosi Győző: Benyovszky Móric Madagaszkáron - "Autolegenda" és valóság 361
BENYOVSZKY MÓRIC ÉLETÚTJÁRÓL 375 tülvinni, mint amire Versailles-ban felhatalmazták. A gyarmati minisztérium anyagi lehetőségei — akkor, amikor a francia állam eladósodása több milliárd aranyfrankra rúgott — nem tették lehetővé, hogy olyan méretű madagaszkári akcióba fogjon, amelyet a gróf körvonalazott. A kormányzat csupán egy kisebb vagy közepesebb méretű kereskedelmi bázist szeretett volna szerezni a szigeten, ahonnan biztosíthatja a Mascareignes élelmezését. Ezzel szemben Benyovszky az egész szigetet akarta meghódítani, és a rendelkezésére bocsátott anyagi eszközöket - amelyek legfeljebb csak terveihez mérten voltak szűkösek, hiszen összesen majdnem kétmillió livre-re rúgtak — valóban erre is fordította. Turgot, aki mint közismert, 1774 és 1776 között, pénzügyi főintendánsként az utolsó komoly kísérletet tette a francia állam pénzügyi konszolidációjának megteremtésére, 1774 júliusában (midőn néhány hétig a gyarmatügyi tárca élén állt) határozott hangú levélben szólította fel Benyovszkyt, hogy maradjon megbízatása keretei között, ne fogjon nagyszabású hódításokba.5 0 Cultru a következő részletet idézi La Pérouse-tól, aki 1776-ban jelen volt a minisztérium által végre kiküldött revizorok louisbourg-i látogatásánál: „Amikor Benyovszky úrral arról beszélgettünk, hogy Franciaországnak csekély haszna származott az ő itteni tartózkodásából, így válaszolt nekem: Ez a kétmilliós lecke nem volt túlságosan drága ahhoz, hogy a miniszterrel megértesse, Madagaszkáron nem lehet semmit kicsiben csinálni; viszont, ha külön pénzügyi alapból egy kisebb flottát állítanának fel, és évente legalább kétmilliót juttatnának annak fenntartására, valamint hatszáz főt személyi állományként..., húsz év múlva ez a gyarmat már igen nagy fejlődést mutatna."5 1 A revízióval megbízott két királyi biztos, de Bellecombe és de Chevrau, Benyovszky ,fővárosának", Louisbourg-nak a felkeresése előtt Tamatave-ba és Foulpointe-ba, a két délebbre fekvő kikötőbe is ellátogatott. Benyovszky szerint ezek is ellenőrzése alatt álltak, és élénk kereskedelmet bonyolítottak le. Az ellenőrök által tapasztalt valóság viszont egészen más volt: Tamatave-ban „a kunyhók többségét üresen és teljesen elhagyottnak találtuk. Körülbelül harminc néger férfi és nő lakott még itt, akik kizárólag halászatból éltek. Kikérdeztük őket, és némi felvilágosítást kaptunk tőlük arról, mit végzett a báró (ti. Benyovszky, L. Gy.) ezen a partszakaszon. A báró sohasem járt itt, híre azonban eljutott; mindössze egy Rolin nevű emberrel találkoztak, aki élelmiszerért jött a foulpointe-i garnizon részére, de aki nemrégen szintén elment. A kereskedelem gyakorlatilag teljesen megszűnt, és ez elégedetlenséget váltott ki a vidék lakosságából, minthogy késznek mutatkoztak arra, hogy a franciákat fogadják, és a száraz évszakban velük kereskedjenek."5 2 Foulpointe-ban, Hiavy fejedelem, akit Benyovszky többször emleget memoárjában és szerepeltet az állítólag reá fölesküdött törzsfőnökök között is, ugyancsak arról panaszkodott a revizoroknak, hogy megszakadt a franciákkal a kereskedelem. A legmegdöbbentőbb kép mégis magában Louisbourg-ban tárult a biztosok szeme elé. A mocsárba települt „Lajosváros" cölöpkerítései és kunyhói az állandó nedvességtől rothadtak, az „önkéntesek" többsége lázbeteg volt, és az , JE gészség Mezeje" nevű —amúgy szintén egészségtelen — 5 0 Cultru szerint, aki a levelet idézi, a figyelmeztetést végül nem küldték el Benyovszkynak. P. Cultru: i. m. 66-67. 5 'P. Cultru: i. m. 213. sí Uo. 135.
