Századok – 1984

KÖZLEMÉNYEK - Lugosi Győző: Benyovszky Móric Madagaszkáron - "Autolegenda" és valóság 361

BENYOVSZKY MÓRIC ÉLETÚTJÁRÓL 373 után, amely pontot tett az első francia gyarmatbirodalom „látványos" összeomlási folya­matára,4 3 a szanálásra ítélt Kelet-indiai Társaság örököse Bourbonon és Isle-de-France-on is a király lett. Az újonnan kinevezett kormányzók hajlottak a száz évvel korábbi módszerek felelevenítésére. 1767-ben a versailles-i kormány jóváhagyta de Modave báró gyarmatosítási tervét, amely kis anyagi befektetéssel nagy hasznot ígért Madagaszkáron. Érdemes kissé hosszabban idéznünk de Modave-nak a miniszterhez intézett felterjesztésé­ből, mert feltűnően hasonlít Benyovszky néhány évvel későbbi leveleire ... „Azzal hízeleghetek magamnak, uram — írja a báró —, hogy ön mélységesen meg van győződve annak szükségességéről, hogy meg kell kezdeni egy nagyméretű telep alapjai­nak lerakását Madagaszkáron... Soha egyetlen vállalkozás nem került üyen kevésbe, és nem kecsegtetett ennyi haszonnal. Az ország földje rendkívül termékeny, különösen ami a gabonafélék termesztését illeti, amelyeket oly előnyösen és a fajták oly változatosságában biztosíthatna, mint egyetlen más vidék sem. A gyarmat ebben az igen lényeges tekintet­ben biztosítani tudná saját szükségletét, sőt képes lenne exportálni is az Isle-de-France, valamint az indiai telepeink ellátására. Megjövendölhetem, hogy öt éven belül a madagasz­kári telepítés a királyságból (Franciaországból, L.Gy.) érkező tíz hajórakomány mennyi­ségű vagy 8000 hordónyi áruféleséget fogyasztana el, amelyért a madagaszkáriak termé­keivel fizetne. Nem volt még terv, amelynek megkísérlése ilyen kevésbe került volna."4 4 Cultru szerint, Benyovszky számára de Modave tervei „prototípus" gyanánt szol­gáltak azoknak a fantasztikus jelentéseknek a megfogalmazásánál, amelyeket - vállalko­zása eredményességét bizonygatva és persze újabb kölcsönökért folyamodva - Madagasz­kárról a versailles-i minisztériumba küldözgetett. De Modave 1768 és 1771 közötti kísérlete más szempontból is érdekes. Színhelye — ismét - Anosy (Fort-Dauphin környéke) volt, és Benyovszky kétségtelenül tudott kudar­cáról; a gyarmatügyi miniszter, de Boynes megbízólevelében szó is esik róla.4 5 A gróf a két sikertelen kísérlet ismeretében dönthetett úgy, hogy a maga részéről az északi partszakaszt, az Antongil-öblöt választja vállalkozása színhelyéül. Annak ellenére tett így, hogy az Isle-de-France-iaktól azt is tudnia kellett·, a klíma itt egészségtelenebb, mint a száraz déli partszakaszon. Elgondolkoztató továbbá az is, hogy Benyovszkyhoz hasonlóan de Modave is a mascareignes-i vezetés támogatásának — mindenekelőtt a cserekereskede­lemhez szükséges árualap biztosításának — hiányát jelölte meg kudarca legfőbb okául. Benyovszky konfliktusa a mascareignes-i francia telepesekkel A Benyovszky iránt pozitívan elfogult ifj. Jankó János így summázta a századfor­dulón a gróf ellentétét az Isle-de-France-i colonokkal: „... Iste-de-France fenyegetve érezte magát, eddig ő vezette Madagaszkárt, a viszonyok fejlődése, Benyovszky sikerei most azt ígérték, hogy Isle-de—France összedől (sic!), Madagaszkár fogja vezetni azt, s megindult Benyovszky ellen az alattomos aknamunka, mely a franciaországi trónváltozás-4 3 A néhány évtizeddel korábban még 10-13 millió km2 területű és 30 milliós lakosságú birodalom ekkorra kevesebb, mint 40 ezer km2 -re és kb. 400 ezer lakosra zsugorodott. Vö. Xavier Yacono: Histoire de la colonisation française Paris. 1969. 14.: Salgó László: Gyarmatpolitika Napó­leontól de Gaulle-ig. Bp. 1977. 13-14. 4 4 Idézi : P. Cultru. i. m. 51-52. 4 5 Vö. Jókai M. : i. m. II. k. 419.

Next

/
Thumbnails
Contents