Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Lugosi Győző: Benyovszky Móric Madagaszkáron - "Autolegenda" és valóság 361
BENYOVSZKY MÓRIC ÉLETÚTJÁRÓL 371 Az asszimilációt megkönnyítette, hogy a muzulmán jövevények többségükben nem arabok, hanem iszlamizált indiaiak és/vagy indonézek voltak3 9 , amit leginkább a fennsíkon fényes politikai karriert befutott merina törzs andriana és hova kasztjainak domináns indonéz antropológiai karaktere támaszt alá. A zafi-raminia-król tudjuk tehát, hogy a 16. századtól kezdődően a keleti part déli felén, elsősorban Anosy-ban éltek. Nem zárható ki persze, hogy maradtak rokonaik első megtelepedési körzetükben, az elzárkózásra rendkívül alkalmas északi, Antongil-öböl környéki szűk völgyekben. Ám ha voltak is ilyenek, lélekszámuk elenyésző kellett legyen, és sem a 16. századi, sem későbbi források nem tudnak és nem adnak számot róluk. Kivéve természetesen magát Benyovszkyt, akinek híradása így roppant érdekes lenne, ha hitelessége mellett akármilyen csekélyke érv is szólna. Sajnos azonban — amint majd látni fogjuk — nem ez a helyzet. Madagaszkár keleti partja és a „francia kapcsolat" Matacassi, a zafi-raminia-k délkeleti királysága volt a színtere a 17. sz. közepén a Madagaszkárra irányuló első jelentős gyarmatosítási kísérletnek. A francia Keleti Társaság (Compagnie de l'Orient) három évtizedet felölelő próbálkozása a szigeten való megtelepedésre betetőzött, s lezárt egy szakaszt az európai behatolási törekvések történetében. Azután, hogy 1500-ban Diego Dias „felfedezte" a nagy szigetet, a portugál hajósok hamarosan rendszeres látogatók lettek Madagaszkár partjain, először főként a nyugati parti kikötőkben. A portugál térképek hamarosan helyesen rögzítették a sziget formáját és pozícióját. Madagaszkár szisztematikus feltárására, telepek alapítására a portugálok később, a 17. század elején fogtak hozzá, és ennek keretében került sor egyebek között a délkeleti partvidékkel, Matacassi királysággal is a kapcsolatfelvételre. A kísérletek azonban itt nagyon hamar megrekedtek, a zafi-raminia előkelők ugyanis teljesen érzéketlenek maradtak a hittérítők ügybuzgalma iránt. Az sem segített, hogy a jezsuita atyák - végső lehetőségként - elrabolták az egyik zafi-raminia „herceget", azzal a céllal, hogy Goán kereszténnyé neveljék, majd visszaszállítva hazájába megpróbálják kerülő úton becsempészni vallásukat. A Dom André-vá nemesült királyfi ugyanis nem játszotta el a „trójai faló" reá kiosztott szerepét, hamar elhagyta új hitét, és az egyre ellenségesebb hangulat hamarosan kísérletezéseik végleges feladasára késztette a portugálokat Anosy-ban. A délkeleti partvidékről feljegyzett portugál adatok — elsősorban Luis Mariano feljegyzései — így is alapvető forrásai a kor malgas történelmének és különösen a zafi-ramina-k társadalmi-politikai viszonyainak Matacassi-ban.4 0 La royauté sakalava. Formation, développement et effondrément d'un système politique. Tananarive. 1973. 9-13.: E. Fagereng: Une famille de dynasties malgaches /'Zafindravola, Maroserana, Zafimbolamena, Andrevola, Zafimanely/. Oslo. 1971. A fennsík királyságalapító dinasztiáinak keleti parti kapcsolatáról://. M. Dubois: Monographie des Betsileo (Madagascar). Paris. 1938. 3 9 P. Ottino szerint, a zafi-raminia-k - hagyományaikkal egyezően (1. lejjebb a közölt eredetmondát) - Indiából származtak; pontosabban a Malabar-partról, a mai Karnataka állam területéről A zafi-kazimambo-k pedig valószínűleg Észak-Szumátráról. P. Ottino: Le Moyen Age l'océan Indien et les composantes du peuplement de Madagascar. In: Asie de Sud-Est et Monde Insulindien. Vol. VII. N° 2-3. Paris. 1976. 3-8. 40 COACM. Tome II. 1613-1640. Paris. 1905.
