Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Lugosi Győző: Benyovszky Móric Madagaszkáron - "Autolegenda" és valóság 361
BENYOVSZKY MÓRIC ÉLETÚTJÁRÓL 369 mán (eredetű) bevándorló csoportoknak a mozgásán, amelyeknek a 12-13. sz.-tól kezdve meghatározó a szerepük a sziget politikai fejlődésében. Arábia kereskedőiről tudjuk, hogy már az antikvitás óta fontos szerepet töltöttek be az Indiai-óceán nyugati medencéje, így az afrikai partvidék és az azt övező (ismert) szigetek érintkezésében. Mohamed után azonban az arab-iszlám jelenlét a térségben minőségileg új fázisba lépett, kolonizációvá fejlődött, és indítékait tekintve vallási-politikai színezetet öltött. A próféta halála utáni politikai krízis, majd a duzzadó muzulmán közösségben a hegemóniáért évszázadokon keresztül dúló harc — amely az iszlámon belüli nagyobb és kisebb szkizmákban öltött testet — szükségképpen szült veszteseket, akiknek távozniuk kellett a küzdelmek helyszíneiről. Az afrikai partvidék és kisebb mértékben Nyugat-India és Madagaszkár is, menedékül szolgált a különböző - általában siita irányzatú — muzulmán csoportoknak. Ez az immigráció, mint ahogyan közismert, Kelet-Afrikában — megtermékenyítve a bantu alapzatot — a szuahéli civilizáció kialakulásához vezetett. Madagaszkár e kultúra peremvidékén helyezkedett el; noha nem vonhatta ki magát befolyása alól, a hatások legyengítve, fáziskéséssel érték.3 2 A sziget népcsoportjai nem váltak muzulmánná (eltekintve az északnyugati partvidéken létesült ún. antalaotra telepektől, amelyek a Comore-szigeteki sajátos - arab, afrikai és malgas elemekből ötvöződött — kultúrának puszta meghosszabbításai voltak). És bár a malgas szellemi néprajzi arculatra rányomta a bélyegét az „arab hozomány",3 3 a nagy sziget egészének történelme szempontjából az iszlám hatása inkább csak politikai tényező gyanánt értékelhető, vagyis mint azoknak az aspirációknak a forrása, amelyek — mint említettük — a 12—13. századra visszanyúlóan és látványos módon a 16—19. század időszakában királyságalapítási törekvésekben öltöttek testet. A Madagaszkárt ért első „arab" bevándorlás eredetéről és idejéről ma nincs még teljesen egységes nézet a malgaskutatásban. A. Grandidier — mindmáig az egyik legtekintélyesebb szerző — e század elején úgy vélte, hogy az első hullám az ománi Azd törzs soraiból kerülhetett ki, midőn ezek a 10. században, Malindi szunnita arabjainak támadása miatt, távozni kényszerültek Comore-szigeteki telepeikről. Grandidier szerint a keleti part északi és déli felének vidékein egyaránt előforduló, Onjatsy (Benyovszkynál „Ondzatsi") vagy Angoaty, Anjoaty nevet viselő csoportok tőlük erednének.3 4 Mások - pl.újabban Ralaimihoatra — szerint az onjatsy-k zaiditák voltak, akik közel egyidőben (a 9—10. században) érkeztek Vohémar (régebbi neveken: Iharana, Bimaro) környékére iszmáilita (valószínűleg bahreini karmata) bevándorlókkal.3 5 A két siita csoport, az iszmáiliták 3 2 Vö. Λ Vérin: i. m. 1972. 65. L. még Buda Géza tanulmányát: Kelet-Afrika és a Kelet. Világtörténet. 1981. l.sz. 35-49. 3 3 Az egész szigeten elterjedtek az arab eredetű nevek a holdnaptárra, a hét napjaira, az asztrológiai és a divinációs tevékenységekre vonatkozóan. A délkeleti népcsoportok, különösen az antemoro-k „papi" kasztjai (Anakara, Tsimeto stb.) megőrizték az arab írás ismeretét is; az egész szigeten nagy tiszteletet élveztek az arab írásjelekkel, délkeleti malgas dialektusban lejegyzett ún. sorabe-k ('nagy szúrák'), amelyek főként mágikus formulákat, imákat, genealógiai utalásokat stb. tartalmaztak. Deschamps szerint, a két legrégibb „könyv" mindmáig hozzáférhetetlen a kutatók számára. Vö. H. Deschamps.i. m. 52. 34Collection des ouvrages anciens concernant Madagascar. (A továbbiakban: COACM) Tome VIII. Histoire de la grande île de Madagascar par Flacourt (1642-1660). Ire partie. Paris. 1913. 79. (A. Grandidier jegyzete) 3 5Edouard Ralaimihoatra: Histoire de Madagascar. (2eéd.) Tananarive. 1969. 11. 7*
