Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Lugosi Győző: Benyovszky Móric Madagaszkáron - "Autolegenda" és valóság 361
366 L.UGOSI GYÖZÖ 1790-es angol kiadásból készített új fordításban (vagyis nem a Jókai-féle változatban) adja közre. Ez a gesztus a tudományos precizitás jele volna . . Mármint azért „volna"', mert ugyanezen gondosság arra már nem terjedt ki, hogy figyelembe vegye a közölt részlettel kapcsolatos korábbi észrevételeket a Benvovszky-irodalomban. Pedig már Kropf Lajos megírta 1894-ben, hogy „Kamcsatkáról sok újat Benyovszky az angol közönségnek nem tanított volna, még akkor sem, ha munkája 1772-ben, midőn ti. Európába visszakerült, jelent volna meg nyomtatásban, mert Krasenyinnyikovnak sokkal bővebb és végtelenül jobb leírása már 1764-ben jelent meg angol fordításban . . . Ami igaz volt benne, az már nem volt új. és ami új volt. az annyira gyanús forrásból eredt, hogy teljesen hasznavehetetlennek bizonyult tudományos célokra."20 Amit pedig e jeles történész akkoriban még nem írt meg - és talán nem is feltételezett -, azt nemrégen, a Jókai kritikai kiadás Benyovszky-kötetének jegyzeteiben. Radó György bizonyította be szövegegyeztetéssel, cáfolhatatlanul: „...az. amit Benyovszky úgy emleget, mint -a kormányzó számára készített munkámat · , the work I had written for the governor«, túlnyomórészt — ha ugyan nem egészen — Krasenyinnyikov művének rövidített fordítása."21 Hogyan lehet az, kérdezzük, hogy erről a körülményről sem a válogató, sem az antológia szerkesztője nem tudott? Radó Gy. egyébként Benyovszky szövegének angol fordítását vetette össze az orosz szerző eredeti, orosz nyelvű munkájával. Minthogy azonban joggal feltételezhető, hogy a gróf Krasenyinnyikov leírásának francia fordításából „dolgozott" (1784 körüli párizsi tartózkodása idején, midőn írásművét elkészítette), valószínű, hogy az összevetés a teljes, szó szerinti egyezéseket is kimutatná - sajnos, ezt nem állt módunkban megtenni —, ha a két francia szöveget vetnénk össze: tehát Benyovszky francia eredetijét a leírás 1768-ban közreadott francia nyelvű fordításával. Az emlékiratok szerint a Kamcsatkáról megszökött csapat élén Benyovszky előbb a Bering- (Parancsnok-) szigetre, majd az Aleutákon áthaladva Dél-Alaszkába hajózott, hogy onnan azután a Kuril-szigetek és a japáni partok érintésével eljusson Formozára, majd Macauba. Az életrajzi összefoglalások ezeket a közléseket is tényként veszik át, noha itt is legalább az útvonal első felére vonatkozóan - régóta erős kétségek fogalmazódtak már meg. Benyovszkynak a szökésben részt vett két társa (Rjumin és Stefanov) ugyanis saját visszaemlékezéseiben egybehangzóan és egymástól teljesen függetlenül három héttel korábbi dátumot közölt a japáni partokhoz való érkezés időpontjáról. Pasfield Oliver - és a vele szoros kapcsolatban álló Kropf L. - ezért kifejezetten hamisításnak tartotta Benyovszky állítását észak-csendes-óceáni hajózásáról,2 2 és pozitív ellenvélemény (mármint olyan, amelyik új érveket is felhoz, nemcsak ismétel) azóta nem hangzott el. igényei szerint és sajátos légkörében átalakult, szinte néphitté (félig-meddig a folklór alkotórészévé) lett". Sziklay I.ászló: Benyovszky Móric a lengyel és a magyar irodalomban (Andrzej Sieroszewski doktori disszertációja). Helikon. 1967. 1. sz. 111. Az 1950-es években - Jókai idézett jellemzésének egyenes folytatásaként Benyovszky hovatovább eszményképként kezdett feltűnni. Szalatnai R. -aki szerint egyébként az emlékiratokban „nincs semmi túlzás, semmi görögtűz, egyszerű beszámoló hangon szól, minden színezés nélkül" - legalábbis ezzel „ijesztgetett" 1955-ben megjelent írásában: „Benyovszky még nem pedagógiai eszmény, de ilyen eszménnyé ércs útján halad." Szalatnai Rezsó': Arcképek, háttérben hegyekkel. Esszék és emlékezések. Bp. 1969. 43. és 46. ' "Hegyit.: i. m. 69. Kropf L.: i. m. Századok. 1894. 652. : ' Jókai M.: i. m. I. k. 469. (Radó Gy. jegyzetei) : '-Kropf L.. i. ni. Századok 1894. 652- 654
