Századok – 1984

KÖZLEMÉNYEK - Mészáros István: Az esztergomi középkori Collegium Christi 342

348 MÉSZÁROS ISTVÁN dékek a kollégiumban, hacsak előbb nem lesznek „primarius"-ok, vagyis a legelső szint tananyagának tanulói. Ez utóbbi megjegyzésekből arra lehet következtetni, hogy a helybeli grammatikai iskolában hét tanulócsoportba osztották a növendékeket, a tananyagban való előrehaladásuk szintje szerint. A latin nyelvtan elemeivel a kezdő tanulók, azaz a hetedik tanulócsoport tagjai foglalkoztak, majd a következő tanulócsoportba kerültek, s haladtak egyre feljebb a tananyag magasab szintjeire, amíg el nem jutottak a legmagasabb, az első tanulócsoportba. Komoly fegyelemnek kell uralkodnia a kollégiumban — kívánja a rendtartás. Az új növendék kollégiumi tanulmányai kezdetén engedelmességet fogad a magiszternek, alávetve magát irányításának. Utasításait - amíg a kollégium lakója lesz - köteles végrehajtani, amennyire csak tudja, arra törekedve, hogy a békességet, egyetértést és a testvéri szeretetet mindig megőrizze. Aki e téren vagy más vonatkozásban megsérti a rendet, háromszori eredménytelen figyelmeztetés után a kollégiumból eltávolítandó. Amikor a növendékek naponta átvonulnak a deventeri iskolába vagy a templomba, párosával kell menniük; a város lakosaitól nem fogadhatnak el semmiféle ajándékot, sem kenyeret, sem másféle élelmiszert. Étkeztetésükről tehát nem úgy gondoskodtak, mint a legtöbb középkori nyugateurópai iskolában: mendikálással. A kollégiumi növendékek élelmezését az alapítványból fedezték. Egyik növendék sem lakhat kollégiumon kívül, hacsak a kollégium elöljárósága másképpen nem rendelkezik, például járvány vagy háború esetén. Részletes képet kapunk a kollégium növendékeinek öltözetéről is. Egyforma köpenyt és kapucnit hordtak. A köpeny, vagyis a tóga szürke színű hazai posztóból készült, s olyan hosszúnak kellett lennie az előírások szerint, hogy térden alul a lábszár közepéig éijen. Körös-körül zárt felsőruha volt ez a tóga, kétoldalt a kezek, felül a fej számára készítettek nyílást rajta. Csúcsos fekete színű kapucni tartozott hozzá. Ennek „tisztességes csúcsát" azonban nem volt szabad középen betűrni; a hosszú-hegyesorrú cipő és facipő viselését ugyancsak tiltották. Szó esett a rendtartásban a növendékek hajviseletéről is: tilos volt a haj hosszúra növesztése. Ilyen körülmények között folyt a deventeri Szent Miklós kollégium növendékeinek belső élete, ennek keretei között készültek fel pedagógus-pályájukra. Itteni tanulmányaik befejezése után a déli német vidékek latin grammatikai iskoláinak rektori székét 18 éves koruk után kellő képzettség birtokában foglalhatták el. Ilyen korúak lehettek azok a magyar ifjak is, akik az esztergomi Krisztus-kollégiumtól búcsút véve Óbuda vagy valamelyik más egyetemi város felé vették útjukat. * Több adat jelzi, hogy hazánkban a vdradi káptalani iskola mellett is szerveztek diákotthont szegény tanulók számára a 15. században. Ennek azonban nem volt speciális külön képzési célja; a széles körben élő nyugat- és közép-európai szokás szerint azért létesítették, hogy az iskolában levő diákszálláshelyek számát egy iskolán kívüli intézmény férőhelyeivel növeljék. S mivel ez a váradi intézmény kezdetben alighanem kapcsolatban állt a városi Szentlélek-ispotállyal (ahol felnőtt, beteg szegények kaptak gondozást), ezért így nevezték: hospitale Sancti Spiritus. Az okleveles említésekből azonban arra lehet