Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304
328 ERDÖDY GÁBOR jeként lépjen fel. Ellenkező esetben valószínűnek tartja, hogy „az előny Németországban a porosz részén leend, s akkor bizonyosan ő rá menne át Ausztriának »történelmi hivatása« is".79 Az ellentmondásokkal teli helyzetben Falk elutasítja a kiutat félmegoldásokban kereső próbálkozásokat, s 1866. január 6-i írásában leszögezi: „más mint teljes és általános, azaz mindnyájunkat átkaroló diadal nem képzelhető . .. vagy mindannyian, kik őszintén alkotmányos indulatúak vagyunk, fogunk nevetni, vagy — egyikünk se." Bismarck sikerei és a liberális közvélemény Bismarck 1864—65-ben elért látványos külpolitikai sikerei újabb eijedést indítottak meg az Új Érában, majd az osztrák reformaktában csalódott, de egyúttal a bismarcki törekvéseket is elutasító német liberálisok táborában. Utóbbiak mérsékelt szárnya egyre inkább hajlandónak mutatkozott a porosz kancellár nemzeti tettének méltatására, az egység és szabadság harmonikus összetartozásáról kialakított felfogás felülvizsgálására, s arra, hogy a haza integritásának kérdését a belpolitikai problémák fölé rendelje. Érvelésük szorosan kapcsolódott a hegeli államfilozófiai örökséghez, melynek az államot abszolutizáló idealisztikus alapvonásai pszichikailag is elősegítették az ellenzéki pozíciók gyengülését. A schleswigi események tehát 1848-hoz hasonlóan kiélezték a német liberális tábor belső ellentéteit, s felgyorsítva a korábban megindult bomlási folyamatot, hozzájárultak a liberális és a demokratikus irányzat elkülönüléséhez, a reformkonzervatívok és a mérsékelt liberálisok — az elkövetkező évtizedek fejlődését meghatározó — közeledéséhez. A Preussische Jahrbücher 1865. évi 15. száma félreérthetetlenül rámutat az alapvető ideológiai fordulat politikai következményeire, amikor leszögezi: „Célunk a nemzeti egység . . . vagy a porosz állam hatalmának kiterjesztése. Az elihez vezető út számunkra közömbös."80 A liberálisok felfogásában meginduló átértékelődési folyamat 1864—65-ben távolról sem jelentette az alternatívák lezárulását. Próbálkozásaik sokkal inkább hasonlíthatók a légüres térben való politikusok kétségbeesett fogódzókereséséhez, amelyben magukra hagyatva, részben megmagyarázható türelmetlenséggel vonzódtak az egyetlen, eredményeket felmutatni képes politikus felé. Nem szűntek meg ugyanakkor az eredeti koncepcióhoz ragaszkodó erőfeszítések sem, sőt éppen e nyílt annexiós lépések hatására lendült fel a kispolgári demokraták — szétforgácsoltságuk következtében a végső kifejlődésben sajnos, alárendelt, epizódszerepbe kényszerülő — mozgalma.8 ' A külpolitikai sikerek pozitív visszahngját kihasználva Bismarck kísérletet tett az alkotmánykonfliktus kirobbanása óta eltelt évek hadügyi költségvetésének utólagos országgyűlési elfogadtatására. A bismarcki manővereket bíráló, alig burkoltan Schmerlingre ''Lényegesen borúlátóbban ítélte meg a felfüggesztési politika esélyeit Eötvös József, aki szerint az „állás, amelyet a kormány jelenleg elfoglal, nem eléggé tiszta, hogy azt az ország erdekében föltétlenül pártolni lehetne, s nem eléggé biztos, hogy ahhoz már most csatlakozni tanácsos volna". Eötvös-József /Pest, 1865. aug. 21./ - Lónyay Menyhértnek közli: Oltványi Ambrus i. m.,vö. Somogyi Éva i. m. l\9. Antall József i. m. 1109. 8 0L. Winkler, Heinrich August i. m. 230-234. Bussmann, Walter i. m. 98-99., Conze. Werner i. m. 69., Schwab, Herbert i. m. 593-594. 8 ' Weber. Rolf i.m. 75., Winkler. Heinrich August i. m. 230.
