Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304
322 ERDÖDY GÁBOR tásával, mely szerint „jelenleg szép alkalom nyílt Ausztriának Poroszország rovásán is szerezni népszerűséget és befolyást; azonban az alkalom teljes felkarolása nemcsak a kül-, de a belviszonyoknak is szerencsés közreműködésétől függ".s 1 A bécsi kezdeményezések lehető leggyorsabb megindítását leghatározottabban az a Kemény Zsigmond szorgalmazta, aki a magyar liberálisok körében lejátszódó szemléletváltozást érzékeltetve, Bismarckban az egység annexiók útján való megteremtésének hívét ismerte meg. Érdemleges változásokat azonban csak abban az esetben tartott elképzelhetőnek. ha .Ausztria németországi befolyását főleg az által kívánja erősíteni, hogy Frankfurtban reformokat ajánlva, egyszersmind a birodalomnak a német szövetséghez nem tartozó részeit kibékélteti".s 2 A Habsburg-ellenoffenzíva és ellentmondásai a szövetségi reformtörekvések tükrében Az Európa-szerte nagy érdeklődéssel várt lépésre, a Német Szövetség megreformálására irányuló — 1849 óta első részletes, átfogó — javaslat előterjesztésére és megvitatására a Ferenc József által 1863. augusztus 17-én meghívott, a német monarchiák és minisztereinek részvételével lebonyolított frankfurti szövetségi gyűlésen került sor. A remények túláradását a birodalom belső rendjének megoldatlanságán túl két fontos mozzanat: a porosz uralkodó távolmaradása s a reformakta belső gyengéi is fékezték. A schmerlingi nagy német koncepció jegyében fogant tervezet ugyanis túl keveset kínált a nemzeti mozgalomnak, annál többet követelt viszont Poroszországtól. A végrehajtó hatalmat öt főből álló /Ausztria, Poroszország, Bajorország és az uralkodók által kijelölt 2 további hercegség képviselőjéből/ Direktórium kezébe adó, a törvényhozó feladatok ellátására egy, az egyes államok delegátusait magában foglaló parlament létrehozását előíró, a törvények szentesítését a fejedelmi gyűlés hatáskörébe utaló referátum közbülső megoldást kínált az 1815-ös konföderatív, s az 1849-es föderatív jellegű alkotmány között.5 3 A javaslat belső tartalmi ellentmondásairól tanúskodik Schmerling irányadónak szánt elemzése, mely szerint „Mint osztráknak különösen kívánnom kell azt, hogy az emberek belátással méltányolják ... a mi hazai viszonyainkat. Nekünk hatalmas nem német területeink vannak. És sem a dualizmust nem vállalhatjuk, se a most bevezetett alkotmányunkat nem adhatjuk fel. A Bund végrehajtó hatalmának és a Bund képviseletének is adottságainkhoz kell alkalmazkodnia".5 4 A schwarzenbergi örökséget vállaló ajánlás nem számíthatott a német - még kevésbé a magyar — közvéleményben, az osztrák centralistákéhoz hasonló megértő fogadtatásra. Bár a fel és lefelé egyaránt kielégítő megoldást Falk elképzelhetetlennek tartja, s a bonyolult körülményekre hivatkozva részben előre felmenti a tervezet kidolgozóit. a javaslat egyik súlyos hiányosságaként mutat rá a Direktórium felelősségének teljes elsikkasztására, a monarchikus elv csorbítatlan továbbéltetésére, hozzátéve, hogy a fejedelmek szuverenitásának megőrzésére irányuló törekvés igen távol esik a német 5'PN 1863. jún. 14. "PN 1863. febr. 25., vö. 1863. aug. 9., okt. 17. s 3 Conze, Werner i.m. 63-64. 5 4 Idézi Somogyi Éva i. m. 35. o„ vö. PN 1863. szept. 20.
